Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

86

Karmintzharmadik

ve eredt a’ Lopáshoz. Éjjel felkelt, meg; kereste a’Tnaga jó Fia zsebjét, ’s meglopta azt. A' Fiú másnap’ észre vette, hogy meg van lopva: maradt még valami Pénz a’ zsebjében; de midőn a’ következeit ejtszakáa azis elveszett, bizonyosan elhitte a’ Fiú hogy az Attya légyen a’Tolvaj.

Könnyen képzelheti az ember, mennyire gyötörhette ez a jó Fiúnak szivét. De nem mind ez volt még az , a’ mi ótet keserítette; hanem még más Sérelmeketis kellett az Attyától neki szenvedni. Mihelyt nehezen esett az utozás ; azonnal átkozta káromlotta az öreg a’ Fiát, hogy miéit hozta cl a’ Gályáról, és miért szerzett neki illy terhes utazást. Ez a’ jó ifjú mindent elkövetett , hogy letsendesítfse az Attyát, mindég tsak hajtotta előtte : nem sokára Frantzia-Országba érünk.

Sok verekedések után eljutottak végre Pá- risba, és bémentek egy Vendég Fogadóba — A’ Fid kérte az A tyát; hogy maradjon ott addig, míg azAnnyának haza érkezéseket bejelentené. Még eddig az Öregnek eszébe sem jutott; hogy a’ Felesége felől tudakozódjon. De a' mint most meghallotta emhltetni, mindjárt kérdezte: Da életben vólnaé még? A’ Fiú azt lelelte: „Igenis él, és én egésségben hagytam; de Férjhez ment másodszor, minthogy Kegyelmedet meg- hólttnak gondolta lenni. Ennek hallására nagyon felgyúladvánaz öreg , elkezdett átkoznom, káromkodni, és megesküdt; hogy megöli a’ Feleségét,

Azonközben otthagyta a kid, és sietett az Ampához, ki ölet könnyezve fogadta. A’ Fid azonnal megjelentette az Annyának; hogy az At- tya életben van, és hogy ő meg szabadítván Parisba