Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
Ha rm in tzharm a dik hogy ott mesterséget még nagyobb tökélletes- ségre vigye. Elbutsúzott hát az Annyától, a’ ki őtet könyhúllatásük között kérte 5 hogy majd ismét. térjen haza. Elindúit hát egy nagy Pap Úr-, ralj ki éppen Rómába szándékozott menni. Mikor már Rómába eljutolt volna} szolgálatba állott egv Kardinálisnál, ki ötét ékes szaváért igen nagyra betsúlte, De ő nem sokáig maradt ott, mert a’ Világ látásnak kívánsága tovább hajtotta ötét} elment hát onnan Nápolyba♦ Ebben a’ Városban minden Ritkaságokat megnézegetett} végre elment a’ Tenger Partrais, hogy meglássa: hogy az idegen Hajósok között nem találnaé Hazafiéra} ’s hát éppen az a’ Gálya, mellyen az ö Attya le vala lántzolva, szinte kivált kötve a’ Nápolyi Parton. Midőn a’ Gályába bément, leg elsőbenis egy öreg Pvab a- kadt a’ szemébe. Kérdezte tőle az ifjú: „Nem de nem Frantzia vólnaé születésére névé? Az ö- reg azt felelte: Igenis Frantzia vagyok} de már régen elszakadtam onnan házul: Mennyi ideje lehet ? kérdezte ifjú? Több 20 esztendejénél, monda az öreg.“ Azonközben midőn az öreg ezeket mondaná, merően nézett az ifjúra, ’s nagyokat sóhajtott. Végre azt kérdezte Vaumorin Aíihályi( Miért sóhajtozna olly igen? ’s az öreg azt felelte: „Ah Istenem ! van nekem arra elég okom, ha mostani állapotomat a’ hajdanival egybe hasonlítom; de különösen gyötör engemet egy kedves Fiamnak emlékezete, kit két esztendős korában hagytam Parisban. A’ maga tekintete juttatta 82
