Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

Példa,

S3

ta most őtet eszembe ; mert úgy tetszik, mintha étet látnám, olly igen hasonlít maga hozzá.“

„Hogy lnvták a’ Kegyelmed Fiát? kérdezte az ifjú} mellyre az öreg: Vaumorin Mlihály- nak. Ekkor vette észre az ifjú ; hogy az az ö- reg az ő Attya \ó!na. De még nem esmértette meg magát; hanem tovább tudakozódott. Elkezdette hát az öreg egész élete folyását elő beszél- leni: megnevezte a’ Feleségét, és a’helyet a’ hol lakott, és annyi környúlállásokat hordott elő , hogy az ifjú tökélletesen meggyözettetett a’ felől; hogy az Attyát szemlélné maga előtti Még most sem nyilatkoztatta ki magát; hanem tsak azt ígérte: hogy másnap reggel ismét meglátogatja, éscgy- gyiitt fog vele f ölöstökömölni*

Azzal Szállására tért az ifjú, ’s a’ dolgot hányta vetette magában. Az ő Annya mindég azt mondogatta neki: hogy az Attya meghóltt, és mégis minden környúlállások azt mulat lyák ; hogy végre elkellett neki hinni, hogy az, az ő Attya lég\en , és í z Annya szorgalmatosán elakarta tőle titkolni az Alt; a gyalázattyát. Kagy kívánsággal várta} hogy megvirradjon. — Alig hogy megvirradott, sietett azonnal a’ Tenger Faltra: felkereste a’ Gályát, és megtalálván az Attyát, az őtet k"nylmllatások között megölelte ’s így szól- lott: „Mennél többször nézem magát; annál inkább emlékezem az én Fiamnak ábrázott;ára.“ Már most az iljú magát tovább nem tartóztathatta ; hanem az Attyát megölelvén így kiáltott fel :

„Én vagyok P aumorin Mihály a’ Kegyelmed Fia \ llalá légyen az Istennek : hogy meg6 * talál-