Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
66 Huszonhetedik Fkkor nyakába borultak mind a* két Öregek, és elragadtatva így kiáltottakfel: Ah Vilhelm / ab édes Fiam! megtala'ltatottkedves Vilhelmem! többet nem szóllhattak. — Most tudtameg a’ Fiú} hogy Szüléi karjai között van. Olly nagy volt Ö- röme; hogy a’miatt egygyet sem szólihatott. Tsak ezen szókat rebegte: Atyám! Anyám! Akkor térdre esett, szemeit ’s kezeit az Kg felé emelvén rebegö ajakakkal így imádkozott: Oh Istenem! melly nagy jót tettél én velem! Légyen bála Felségednek! Végre az öreg Férj így kezdett szóllaní: Oh Anya! imé minden nyomorúságunknak vége van. Ess térdre! mi valósággal Paraditsomban vagyunk, és olt látjuk ismét a’ mi kedves Gyermekünket. A’ Földön nem reménylettem én illyen boldogságot. Anya! Vilhelm! adjatok bálát az Istennek, magasztaljátok az ö Felsége nevét — Nékem úgy tetszik, mint ha Paraditsomban volnánk. „Ott vagyunk igenis — Felele a’ Fiú — a’ ki olly jámbor és kegyes ember, mint Atvám TJ- ram} már az, e’ Földönis Paraditsomban van.- Huszonhetedik Példa. Melly tsudálatosan kinyilatkozhatnak a' titokban tselekedett bűnök. •Szakszóniának egy kis Városában lakott egy ember, a’ ki igen Jsendes és maga meg- vontt életet élt. Semmi Prédikátzíót el nem múlatott; kiváltképpen szokása volt minden Vasárnap reggel a Tanításon megjelenni, mellv reggel hat óratajban kezdetett, és Télben gyertya világnál tarta-
