Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

Példa.

5g

Egy ízben a* szegény öreg, nedves szemekkel az ablakban állván, kinézett azon. Szive szo- rongattatott, hogy hol kellene eledelt szerzeni: mert még szükségek soha se volt ollyan nagy, mint most. Ez vala éppen Vasárnap, délfelé harangoztak Templomba. A’ szomszéd Faluból látta ; hogy sok szépen felöltözött Férfiak és Asz- szonyok mentek el Háza előtt a’ Templom felé. Ezen látása emlékeztette őtet az elöbbeni időkre , a’ midőn nekiis megvolt ez a’ boldogsága; de most sem maga , sem Felesége nem mehetett a’ Templomba, ruhátalanok lévén.

Á’ Felesége a’ Szobának egygyik szegettében ült, Köténnyé! kezébe vévén szemeire takarta , és siránkozott nyomorúságokon, kivált azon; hogy a’ Vasárnapi Isteni tiszteleten meg nem jelenhetik a’ több buzgólkodókkal.

A* Férje egy darabig nézett erősen a’ széles mezőre, azután lankadtt szemeit felemelte az E§ felé ; azután fejét ismét lehotsátottá , és a’ könnyek tsorgoilak orlzáján alá. Ekkor kezébe vett egv avultl énekes Könyvet, forgatta azt, és megkeresett abban egy ollyan éneket, melly az Isteni Gondviselésről volt írva, a’ mellyet tudott ő, és a’ mellyben a’ volt; hogy az Isten eltarlya az Égnek madarait. —

A’ mint forgatta volna az Énekes Könyvet, meglátott egy jól öltözött Ifjat az uttzán felfelé jönni háza felé , ki az ő Háza előtt ledüít a1 Páz- siirn í hogy egy kevéssé megpihennyen. Itt megnyitotta az úti Zscbjét, ’s némelly papirosokat elő vett belőle, megnézegette ’s ismét viszsza tette. Azután felállóit, és tovább Toljtatta úlíyál.