Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
6 o Huszonhatodik Mindjárt azután kiment az öreg; hogy egy kis friss Levegőt szívjon bé , és a' szép természet’ szemlélése által bánaltyát felejthesse. Történetből éppen arra a' helyre ment, a’ hol az idegen ült va- ]a. Ott valami Fejérség tsillámlott meg előtte: oda ment; hát egy öszve hajtogatott papirosots- ka. Felvette; hát nehéz — kifejtegette, és — mint elbámúlt hogy szemébe két nagy arany darab ötlött. Anya! Anya! felkiálta — Gyere tsak ki! és a’ midőn kiment, így szóllott továbbá hozzá. Anya ! lássad ! mit hagyott itt az az útas! esme- redé még az illyet? „Jő Isten! — monda az Aszszony — látod Atya! nem hagy el az Isten bennünket. Mikor legnagyobb az Ínség } akkor segítő. Atya! őh be megéheztem; de még sem akartam semmit szőllani, bizonyosan teis megéheztél? Tekintsd meg a’ Kaputodat! löbb ez, mint sem elkelne egy új Kapuira és egy új Asz- szonyi öltözetre^ majd elmehetünk így mar a lemplomba. Az Isten megsegít. »Úgy van“ felel a’ Férj — megsegít az Isten} de nem ezen pénz által. Azt mondom neked; hogy ez az idegené — Még nem meszsze halado.tt ő. „Jaj talán nemis kell az annak — monda az Aszszony — Nem sokat ügyel az arra} kiilöm- ben gondosabban bánt volna vele. Igen — felele a’ I érti — akkor gondolkodott egy kevéssé azután így folytatta Beszédjét: De Anya! tsak u- gyan az övé az, és ha nem vigyázottis reá, ha nem tudjais, hol vesztetted — de tudja az Isten.
