Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

r é l d a.

53

vetkezendő történetet, mint világos igazságot mint azok előtt, kik félik és szeretik az Isteni, írom én ezt az Istennek ditsőítésére, és az ő véghetetlen Kegyelmességének magasztalására, mellyel engemet szegény bűnöst az ő könyörű- letessége szerént megtekintett, és i3 napokig a’ főid alatt megtartott* i6y8dik esztendő Júliusának estvéjén , öt óra tájban, Társaimmal nem meszsze voltam a’ Szüléim Házától, a’ midőn hirtelen nagy Főld-indúlás leve, mellyet irtóztató zaj követett. Mi azonnal futásnak, akartunk eredni ; de a’ Házak hirtelen öszve omlottak felettünk és minket elevenen el temettek. Az én Barátim mindnyájan mrghóitapak egygyen kívül, ki az omladék alatt velem egy helyen feküdt, és még egynéhány napokig életben maradt. De engemet az Isten minden sérelemtől megoltalmazott. Míg az én Barátom élt, addig vigasztaltuk egymást , és imádkoztunk} de midőn őis meghóitt, az ő büdös szaga elviselhetetlen lelt, mert a’ lejemnek mindég az ő testén kelleti feküdni. Ln azonban mindég eszemen voltam, és a’ mint magamat egészen Isten akaratjára hagytam; úgy nem szűntem meg könyhúllatásokka! kérni az ő irgalmasságát. ISagy könnyebbségemre szolgált; hogy egyéb tagjaimat mozgathattam , ha szinten fejemnek ineglióltt Barátomon kcllettis lenni } a’ szomjúság pedig felette epesztett. Azzal a’ kevés vízzel frissítettem magamat, mellyet tulajdon testemből nagy nyomorúsággal vihettem a’ számhoz, és valameliy salétromos kő repedéséből. Azonban kiki képzelheti könnyen a’ ki mondhaiatlan félelmet, mellyet kellett kiállanom azon kürnyülállások