Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

54 Huszonkettedik Példa.

sok között, a’ hol halainál egyebet nem la'tfam szemeim előtt, ha a’ mindenható Isten szembetűnő segítséget nem küldött volna; tudniillik egy oilv mely és hoszszas almot: hogy annakutánn* a’ tizenhárom nap, kiszabadulásomig tsak három napnak tetszett. \ égre a’ tizenharmadik napon az én nyomorúságom oily nagy lett $ hogy minden erőmből, a’ mi még megmaradott, kiáltottam az Isten segedelméért, és Szüléimet neveknél fogva kezdettem kiáltani. Azonban lassú zúgást sajditottam meg, és fejem felett mozgást vettem észre. Azértis még jobban kiájtoltam , ’s szavamat meghallották. Végre tíz személyek két óra alatt nyóltz sukkra ásták hozzám a’ főidet, és kivonván engemet életben, ép elmével szüléim karjai közzé vittek. Az Orvosom olly okosan bánt velem 5 hogy első három napon tsak erősítő levest étetett velem, ’s attól fogva kezdett meg jönni előbbeni erőm: Hálát adok az én Istenemnek szivem szerént: hogy engemet nem tsak a’ Haláltól megmentett $ hanem még olly tsudála- tosan szabadított meg, hogy az én előttem tellyes életemben legerőssebb bizonyság leszsz a’ felől: hogy van Isteni gondviselés.

Az én nyomorúságomban segítségül hívtam az, k'rat, és kiáltottam az én Istenemnek, és meghallgatta az én szómat. 'Sóit. í8: 7•

H u s 7. 0 n-