Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

P é l d a.

39

denkor megvolt elégedve, és hogy most tsak az utolsó szükség kénszeritette ezen lépésre. A’ szánakozó Ambrus sírt vele és megígérte $ hogy el nem hagygya. Egyszersmind ajánlotta magát, hogy ő érette dolgozik, és mind azt, a’ mit keresne, Aszszonya tápláltatására fordítaná. Szívesen megköszönte barátságát} de azonban ajánlását nem akarta elfogadni, hanem tsak arra kérte : hogy bérlelyen neki egy kis Kamarát, ’s abban adjon eleibe valami munkát, mellynél fogva uapról napra való kenyerét megkereshesse.

Ambrus némán nézett az Aszszonyára. A' mint az Aszszony beszédjét elvégezte, könyhúl- latások’ Zápora között térdre esett előtte ’s így szóilott : „Ab tiszteletre méltó kedves Aszszony- om! ímé megesküszöm, hogy el nem hagyom 5 hanem életem’ fogatáig híven szolgalom. 20. esztendeje már, miolta engem°t táplált, ruházott ’s életemet boldoggá tette. Gyakran viszsza éltem én az Aszszony jóságával ’s békességes tűrésével. Ah kedves Aszs onyom! botsássameg nekem minden hibáimat, mellyekkel vétettem ellue roszsz természetem miatt, Jósággal igyekezem kipótolni ; mellyet hogy teljesíthessek, kérem az én istenemet , hogy halaszsza életemet.

Ezeket mondván felállott Ambrus , és azonnal ortzáján lefolydogáló könnyei között sietett kimenni az ajtón. Egynéhány miuúta múlva msz- S'.a fordult, vitt magával egy bőr erszényt, 's letévén a’ Kandallóra így szóilott: „Hálá légyen az Istennek — inihól van 3o Karoliu ! ezt az Aszszonyék fizették nekem, ’s ezek az Aszszo- uyéi.“ Képzelheti az ember, Varonné Aszszony-