Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

4o

Húszadik

ság mennyire elálmélkodott hűséges szolgájának ezen barátságos iudúlattyán. ilíindazáltal nagy lelkű ajánlását nem akarta elfogadni} hanem így szóilott hozzá: jSem tselekedhetem azt Lelkem esméretr ellen; hogy 20 esztendei sanyarú szolgálatijának julalmát viszsza vegyem — van még annyi pénzein; hogy két holnapig elélhetek belőle, a’ mellett reményiem, munkámmalis keresek addig valamit.

De Ambrus azon volt: hogy elvegye a’pénzt az Aszszouyság, ’s így beszédeit:

„Jól tudom én azt: hogy ez a’ tsekély Summa minden nyomorúságából nem segíti ki az Asz- szonyt $ de liallya-mcg tsak az Aszszony, mit gondoltam én: Ln ifjúságomban Rézműves mesterséget tanúltam, és még nem felejtettemeh kan itt nekem egy JSikólt nevű jó emberem, ki hasonlóképpen Rézmives; ahhoz megyek én, ’s telly es erővel dolgozom nála. Még pedig én ezt nagy gyönyöiúséggel mivelem, minthogy az Aszszo- n)1 javára Izéloz. Erős vagyok én, dolgozhatom kettőnkért. •— Rikolt derék ember, ő semmiben nem hágy megszűkölnöm. — Minden jól megy végbe.

k' aronné Aszszonyság nem talált már szót, ed) el a- jó Ambrus eránt való haládatosságát

m

T? elezbette volna. Hallgatva felemelte szemeit az gekie, és tsak könnyezésscl felelt, és a’ midőn atná, hogy Ambrus neki valósággal hűséges ba- ráttya megengedte; hogy feltételét végbe vigye.

' on közben a Szakátsnéval a’ Szolgalóval szá- nioi tét vén, azokat magái óí elhotsatotta.

El-