Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
10 0 He tv en ö tö dili Elindúlása előtt való estve lejelentette magát nála egy igen szép jó szál ifjú ember; hogy ő Katonává leszsz* Egy jó és jól neveltetett ifjúnak látszott; de a’ mint a’ Katona Tiszt eleibe ment volna, reszkettek minden Tagjai. Ezt a’ Tiszt ifjúi féielmességnek tartotta benne, ’s kérdezte: hogy mitől tartana, és miért félne annyira? Az Ifjú azt felelte: attól félek; hogy eligazít az Úr! ys ezt mondván könnyek folytak alá ortzáján. Ezt látván monda a’ Katona Tiszt; „Ne sírj! — különösnek tetszik énnékem a’ te magad viselése: mit félsz ’s mitől tartasz ? „Mivel, úgymond, az a’ pénz, mellyet én kén- télén vagyok kívánni az Úrtól, hihető soknak fog tetszeni. „Hát mennyit kívánsz — ? monda a’ Tiszt. „Nem a’ pénznek szeretete vagy a’ fösvénység; hanem a’ szorongató szükség kénszcrit en- gémet arra; hogy 100 forintot kérjek, és én a’ leg szerentsétlenebb ember vagyok a’ Világon, ha az Úr nékem azt megnem adja.“ „Száz forint igaz, hogy sok — de te tetszesz nékem — Hiszem én, hogy te azzal kötelességedet akarod tellyesíteni, nem sokat beszéllek a’ felől veled—Itt van 100 forint. Holnap megyünk. Le számlálta a’ Tiszt néki 100 forintokat. Az ifjú ember magán kívül ragadtatott. Kérte a’ Tisztet: hog/ engedjemeg néki; hogy haza mehessen , és elsőben egy szent kötelességét telly es— sithesse: fogadta; hogy egy óra múlva viszsza jő. A’ Tiszt meghitt néki; mint betsületes ifjúnak, ’s eibotsátotta. Mivel
