Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

JPetvénötödik Példa.

199

adni se szállást, se enni valót; mert minden gyúj- togatónak tartotta. Betegen és nyomorúittan mászkált egygyik ajtóról a’ másikra, ’s úgy kóldúlga- tott. \égrc elment egykor ennek a’ jó embernek ajtajára is. Hogy ez azt meglátta 4 sajnálkozva így szólíott hozzá:

„Ah Istenem! Szomszéd Uram! Kegyelmed az? Jöjjön bé, mindenről megengedek, mindent elfelejtek. Mikor éhezik ellenséged adj ennie“ ül- j n 1“ ’s majd egyék valamit»

Ez a’ Jóság úgy meg indította a’ gonosztevőt $ hogy térdre esvén mindent megvallott, és szives megjobbúlását ígérte. 11a Fogadását megtartja — monda ama másik—én eltartom kenyeremen — úgyis most segítségre van szükségem. — Mégis tselekedte vele, és a’ roszsz szomszéd magát megjobbitván szorgalmatosán dolgozott, és jó ember lelt bellőie.

A’ jő ember szíve szerént örvendett ellensége megjobbúlásán, és azután gyakran mondotta azt előtte, a’ mit Jó’sef mondott a' maga Báttyainak:

Ti gondoltatok én ellenem gonoszt ; de az Isten gondolta azt jóra fordítani, i MÓS. 50: 20.

Hetvenötödik Példa.

Pgy jó Fiit megtartója leszsz az Attjának.

Egy jeles Famíliából való ’s nagy tehetségű Burkus Katona Tiszt, egy darab ideig Ulmában tartózkodott mint Katona szedő (Verbunkos). "V égre parantsolatot vett a’ felől hogy mennyen viszsza a’ Hegementyéhez, és készült úttyához.

Elin-