Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

Hetvennégy edik

A’ Grófné azonnal felnyitotta, és minden benne volt. Jó ember! monda a’ Gróf — mindég illyen betsiíleles ember vagy? mivel jutalmazzam én meg a’ te hűségedet? Hiszen te ezzel Országra Világra mehettél volna.

„Ah! — felele a’ jó ember — kevés napokkal ez előtt jól bírtam én magamat — volt házam — tsűröm tele gabonával — de egv irigy Szomszédom felgyújtotta azokat — már most egész- szcu szegény ember vagyok. De az Istenre bíztam magamat — Többet nem szóllhatok, nemis kívánok semmit/'

A’ Gróf a’ Grófnéra, a’ Grófné pedig a’ Grófra nézett. Akkor a’ Gróf így szóllott a’ Komornyikjának : Hozd elő a’ Kotsiból a’ pénzes Skatulyámat ’s az író Eszközömet! — A’ Komornyik elő hozta ’s a’ Gróf az egész Asztalt beterítette pénzzel ’s így szóllott a’ Paraszthoz:

„Iliol van, betsületes, de szerentsétlen ember! elsőbben 5oo Tallér. Már most megint írok a’ ti Falutok’ Urához, ki az én Atyámmal Testvér; hogy ő tégedet két esztendeig minden adó a- lól szabadítsonfel."

A’ szegény Paraszt elbámúlva majd egy szói. se szóllhatott. Végre így kezdett szóllani:

„Istenem! már ez sok — én ezt einem vehetem. Mit tsinállyak én ezzel a’ sok pénzzel .* majd azt gondollyák az emberek: hogy loptam. Ah Kegyelmes Uram! tsak annyit adjon, hogy egy Tehenet vehessek; elég leszsz az nékem.

„Azis leszsz — felele a’Gróf — ’s még több- is hozzá, mihelyt én haza megyek; de azonkívül eztis elkeli yenned. Te még többetis érdemleszsz

azért?

19Ö