Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

P é~l da.

107

azért, hogy illven betsülefes ember vagy! Nyúlly hozzá bátran! viddel örömmel! Tiéd ez!

A’ szegény Paraszt mind tsak állott, reszketett és ingott. Végre így szedett: „Istenem! reád bíztam magamat“ — de még sem akarta elvenni: Ekkor a’ Grófné a’ pénzt egy bőr erszénybe belé tévén az abrakos Zsákba maga belé dugta: a’ Gróf pedig lehette a’ Parasztnak vállára.

„No most már — monda a’ Gróf — menjél Isten’ hírével! Az én Jágerjeira haza fognak tégedetkísérni. Holnap már majd jobban építhetsz."

Könnyen képzelheti az ember, melly háláda- tosan váltéi ez a’ jó ember a* Gróftól és Grófné- f ÓL Örömében nem mehetett a’ Lován $ hanem mellette. Últyában mind azt énekelgette, a’ mit akkor éneklett, hogy a’ Ládátskát találta:

„Istenem mais olly gazdag vagy te, mint voltál öröktől fogva."

Midőn a’ Kotsijáboz értek, viszsza akarta a5 Gróf Jágerjeit küldeni. De azok azt mondották: Nem megyünk: mert pararitsolatuuk van rá, hogy egyenesen a’ Földes Uratokhoz vezessünk. Felmentek hát egyenesen a’ Kastélyhoz. A’ Helynek Ura eltsudáfkozott rajta; hogy illy későn hol járnának az ő Attyaíia emberei. De minekutánna elolvasta a’ Levelet, mellyet a’ Paraszt kezébe nyújtott, így szóllott:

„Úgy! jó ember! úgy van hát a’dolog. Te egy szerenlsés találó valál. De azt az én Bátyám nem jól tsinálta: Két esztendeig adótól szabadnak lenni! mitsoda igazság az! No hát két esztendeig szabados leszel. De még ez nem elég. Jói csne-é$ ha én az én erdőmből fátis adnék Házad*

fel-