Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

Példa.

195

gerek, és lélektelen kérdezték tőle, nem találté valamit 1'

„Oh igenis — monda a’ betsületes ember — egy Ládáfskát amott az úton — Ebben a’ szempillantásban ide vele — kiálták a’ Jágerek, azt az Uraságunk vesztetted — Ide vele tsak hamar, semmit sem kell az időt húzni halasztani!

„Nem — felele a’ Paraszt ember — nem a- dom ki magamtól, nagyot kívántok tőlem — magam akarom az Uraságnak kezébe adni* No tsak hamar! — mondák a’ Jágerek — Azonnal kifogta a’ Lovát, rá ült ’s elnyargalt velek. Két emberek ismét mentek ló háton elejekbe, kik amazok után küldettek. Ezek azt mondották: hogyazUia* ság a’ közelebb való Faluban megállapodott, 's mennél hamarább kíván hírt hallani. Itt van a’ Lá- dátska — kiáltották a’ Jágerek — Ez az ember megtalálta ’s mindjárt kézhez viszi. Mint a’ Madár úgy repülték ezek ketten viszsza, ’s az örvendetes Hírt megvitték az Uraságnak.

Midőn a’ betsületes Paraszt a’ Faluba érkezett; már akkor az Uraság a’ Kapu előtt állott, és az ő megérkezésére várakozott. Az egy Gróf volt és egy Grófné, kik egy Fejedelem udvarából jöttek. A’Ládátskában voltak g>ürük, diági gyöngy ök, K "»vek, Órák, ’s más drágaságok, mintegy 00,000 Tallér árúak*

A’ betsületes Paraszt leszállóit a’ Lováról, levette az abrakos Zsákot, egyenesen bément vele a’ Grófhoz ’s így szóllott:

„Itt van a’ Ládátska úgy, a’ mint megtaláltam. Én hozzá sem nyúltam. Az Isten őrizzena’ mi

i3* A’

meg; nem az enyim

hogy valamit magaménak tartsa!