Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

194

He tv enn egy edik

kezdette az égett Házának omladékit eltisztogalni, és a’ jó emberek segítsége által hamar hozzá fogott egy új Ház építéshez. Egy szántó Földjét zálogba adta, és pénzt vettfel a’ szükséges Költségre; maga pedig legtöbbet dolgozott rajta.

Egy Estve köveket vivén hazaíelé, így kezdett a’ maga vigasztalására énekelgetni:

„Istenem! mais olly gazdag vagy te, mint voltál öröktől fogva:

„Bizodalmamat egyedül te benned helyhez- tetem.“

A’ mint így énekelgetne, letekintett a’ Főidre, ’s meglátott valamit az úton. Felvette. Hát egy tsinos Ládátska, valóban nehéz. Belé tette az ablakos zsákjába ’s igy gondolkodott:

„Ez bizonyosan az az Uraság vesztetted, ki az elébb négy lovú Kotsin a’ Kőfejtő hegy mellett nyargaltel. Ha én ezt eltenném; majd keresnék, és kitalálván roszszúl lenne dolgom. Nem tselekszem. Hogy én ezt megtaláltam, ebben az Istennek tzélja a’ volt; hogy ennek viszsza adásáért egy kevés jutalmat nyerjek.

Nemis tsalatkozottmeg. Az Isten ennél fogva többet rendelt az ő számára, mint reményiette, E’ vala kezdete az ő boldogságának. Az ugyan nem mindég esik úgy; hogy a’ Szerentsétlen valamit találjon, ’s úgy segiltessékfel. Az Istennek külömbb-külömbbféle útai ’s eszközei vágynak: egygyiket egy, másikat más módon segitmeg. A ki ő benne bízik, és jót lselekezik; mindég re« ménylheti: hogy ő tellyességgel einem hagyattatik.

Ez a’ jó ember a’ Ládátskával alig ment 200 lépésnyire; már jöttek utánua nyargalva kél Jágerek