Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

Példa.

szokás, melly sok más helyekenis megesik, bogy a' szegény betegeket más Falukba eligazittyák. Ez esettmeg ezen a’szegény öregenis. Feltették egy Tnlyigára , és a’ szomszéd halzspak nevű Faluba vitték. A’ki vitte, tartván attól, bogy a Ilalz* spakiek sem fogadjak bé, letette a’Falun kívül ?z útban. Minthogy az Öreg nem mehetett} tsak megfekűdt szegény az úton, és úgy látszott elsőben, mintha senki sem akarna megkönyörülni rajta.

Végre találkozott egy könyörülő szívű ember, ki reá tekintett. Alig hallotta meg tudniillik egy Kómái Katolikus Parasztnak a’ Felesége ennek a’ IVyomorúIttnak állapottyát; azonnal kilutott a’ Leányával, bevitte az idegen beteges Házába, ’s étellel itallal mogfrissitette, \s midőn hallaná tőle hogy Lutheránus vőlna, azonnal a’ szomszéd Faluból azon Valláson lévő Prédikátort hivatott hozzá,

A’ beteg mind inkább-inkább erőteleneoelt, telly es lett tisztátalansággal; de az Aszszonyl semmi einem tsömörltette, hogy félben hagyná a’szegény öregnek gondiát; hanem az Orvosságot, ’s az ételt úgy adogatta a’ szájába, mint a’ kis Gyermeknek, ’s ezzel felnem hagyott mind szinte haláláig.

Es ez már negyedik volt, a' ki eránt ez a’ szán akozó szívű Aszszonv, az emberi szeretetnek nlólsó kötelességét a’ halálig jutalom nélkül gyakorlottá. Egygyik Tselédjének bárom Attyaíia körül a’ forró betegségben tulajdon élete veszedelmével addig forgolódott 5 míg nem egészen Fel— gyogyúlfanak. Es ez az Aszszony gazdag nem volt; hanem Famíliájával egygyiitt tsak a’ legszükségesebb Élelemre valója volt meg} de gazdag válni bezzeg jó lseíekedeUel és a’ valóságos szeretettel;

abban

19 i