Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
Hetvennégy edik abban tarlotta legfőbb örömét \s gyönyörűségét'; ha segíthette a’ segedelem nélkül szükölködőket minden kérés nélkül, A.’ ki máson könyörülő; vidámsággal mivelje. Bőm. 12: 8. II e t v e n n e g y e d i k Példa. Az Isten gondolta azt jóra fordítani. Lakott egy bizonyos Faluban egy szegény Paraszt ember, ki magát jól és tisztességesen táplálta. Szorgalmatossága állal arra ment.; hogy épített magának egy Házatskát, tartott egynéhány Barmot, és szántó Földeit maga mivelgelle. De volt neki egy roszsz szomszédja, ki igen irigykedett reá, és akármiben boldogult, mind azt irigy szemmel nézte. Az irigység arra a’ roszra vitte; hogy Szomszédjának kárát munkálódta. Mert mivel ó maga dolgozni nem akart, és mind azt, a’ mije volt, a’ Tsápszékben elvesztegette; és azt sem szenvedhette: hogy az ő Szorgalmatos Szomszédja ő nálánál jobban boldogult. Éjjel nappal azon gondolkodott hát; hogy érezhetőképpen kart tegyen neki. De a’ jó Szomszéd mindent kedve szerént tselekcdett vele. Adott neki hitelben gabonát kenyérnek, ’s más Házhoz szükséges dolgokat , és gyakran így szóllott hozzá: „Kedves Szomszédom! én magának mindent tetszése szerént tsinálok; hagvion hat engemetis békességben élni." De mind ez semmit nem használt, az irigy szomszéd mind elébb-elébb ment a’ roszszaságban. A’ mit hitelben, vagy költsön a- dott neki; azt viszsza nem fizette: a’ mi íiázi eszköz Ü- , IQ2
