Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
Példa 173 bátorságosan elmehetsz a’ te Barátidhoz a’ nagy Tengerre: én a’ Leányommal az útban gondoskodom a’ te élelmedről, és ha elfáradsz, majd a* hátunkon viszünk tégedet: oda vezetünk , a’ hol nem tarthatsz semmi veszedelemtől. Te megtartottad nekem az én életemet; énis tégedet megmentlek Ellenségid’ kezeiből,“ A’ Kapitány nem akarta elhagyni a’ Rege- ment\ét; és így a’ vad ember ajánlását nem fogadta el. Midőn látná a’ vad ember: hogy a’ Kapitányt rá nem beszéilheti ’s nem tesznek semmit könybúllatásiis eiŐ'te — nagy szomorúan ezeket mondotta továbbá : „Te nekem nem akarsz engedelmeskedni, és inkább akarsz rab lenni, mint szabad. Jól van ! tsi- náld, a’ mitakarsz; de én tőled einem távozom.“ An Angliis és Amérikai Generálok között tett alkudozásban meghatároztatolt: hogy a’ vad emberek, kik az Anglus Seregnél voltának, térjenek meg lakó helyeikbe. A’ háládatos vad embernek és Leány nakis ezt kellett tselekedni; ha nem örömestis : és az nagyon keserítette őket $ hogy kedves KapitánnyoktóJ jő szerént el se bi tsúzhaltak. Nehezen esett a’ jó Kapitánynakis: hogy nem lehetett többé alkalmatosság arra; hogy ezen be- tsületes embereknek sok szolgálatokért megmutathatta volna háládatosságál. Azonközben mindég rólok gondolkozott. Sok idővel azután, midőn a’ Foglyok más Tartományba mentek volna, ’s Bosztonnal lettek volna Táborban, véletlenül látta a’vad Leányt Sátorába betoppanni. Le esett előtte a’ Főidre, terdeit megölelte, uem tudott mit tsinálni örömében 5 hogy a* Kapi»
