Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

A’ Kapitány , a’ ki tudott a' vadembernek nyelvén beszédbe eredt vele, a’ Leány panaszolta néki a’ nagy Ínségét, hogy az Attyát tovább nem vihctné, és tsak nem egészen kétségbe esnék} minthogy nem volna tellyességgel semmije, a’ mivel erőtlenségét enyhítené.

A’ Kapitány vigasztalta. Hozatott az emberei által egy palatzk vizet, és a’ Betegnek innia adott, melly egy keveset már enyhített rajta. Azután kevéssel egy kis égett-bort adott néki, Talyigára telette ’s az Anglus Táborba vitette. A’ Leány k Ivette. A’ mint a’ Táborba elértek, egy Sátorba rendelte, hol a’ Leánya Levelekből ágyat készített néki. A’ következett reggel sokkal jobban érzette magát a’ vad ember. A’ Kapitány ennie adott} és ő tökélletesen felgyógyúlt.

A’ Kapitány megtette, a’ mit a’ Kötelesség és az emberi szeretet kívánt tőle, Majd azután kinyilatkozott, bogy ez a’ Jótétemény jő helyen gyakoroltatott; mert a’két vad emberek, az A- tya és a’ Leány a’leg szívesebb szeretettel ’s Há- ládatossággai űzették az meg neki.

Midőn az Anglus Sereg odébb nyomult volna, azt mondotta a’ Kapitány a’ vad embernek: bogy ő gondoskodna élelemről, mellyel szállása leié elmehetne* Ekkor elkezdett sírni mind a’ kettő, lábaihoz estek a’ Kapitánynak, és kérték : hogy vigyed magával őket. A’ háladatos vad ember a következendő szókkal fejezte ki a’ Kapitány crání való szeret étét:

„Te tartottad meg az én életemet, midőn az én könyÖrüietlen Ilazámfiai engemet elhagytanak: Te vagy az én Atyámfia} én téged’ el nem hagylak.