Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

Példa.

163

hogy mennyen a’ Tsürbe és dugja a’ szalmába azt, A’ Leány megijedvén így szóllott:

„Az Istenért! Anyáin Aszszouy! azt én nem tselekedhetem; mert azt hallottam: hogy a’ gyúj- togatot elevenen megégetik } e' pedig könnyen kivilágosodhatik.“

„Kolond ember! kiálta az Annya — tsináld, a’ mit mondok; k ilömbben kitekerem a’ nyakadat“ ’s azonban jói pofon tsapta kétszer. A’ Leány sírva kérte } hogy ne tselekedtesse ezt vele. Mondotta: hogy majd mindenek öszve fogna égni. De az Annya haragosan tsak parantsolta így szói Iván: Hallgass! tsehkedd, a’ mit paraníso- lok! Ha el ég ez a’ vén Ház, majd a’ Kaszszabói adnak költséget} hogy újjal építhessünk. Menny ! mondom} mert külömbben incgbubozom a’ Hatadat!

A’ megijedt Leány> ki már hozzá szokott, hogy az Annyának vakul engedelmeskédjen , pa- rantsolotját ez úttalis végbe vitte. Az Annya után- na nézett, ’s a’ midőn látta volna, hogy már belé kapott a’ tűz a’ szalmába} megparantsolta, hogy egygyetmást szedjen öszve, 's vigye bátorságos helyre: ’s azon szempillantásban kiütött a’ Tűz. Szerentsére, még nem volt nagyon késő éjtszaka. még nein aludtak minden emberek ’s mihelyt a’ tűz kiötölt, a’ Szomszédok öszve futván eloltották a’ nélkül; hogy nagy kár esett volna, Másnap reggel utánna láttak ugyan, hogy kitanulnák* honnan esett volna a’ tűz? De a’ Háznép megigazíthatta magát, és senki még tsak gondolni sem tudta; hogy az Aszszony és a’ Leány magok támasztottak volna a’ tüzet.

i 1 * Hogy