Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
1Ó4 Ha tvankettodik Hogy tzélja az istentelen Aßzszonynak einem sült; újra megboszszonkodott, ’s egyszerre megint az előbbeni roszsz Szibilla lett belőle. Midőn az Ura haza ment, arra a’ megtestesült ördögre talált benne, a'ki az előtt volt. Azt vetette neki; hogy ő volna a’ gyúlladásnak oka; mert míg az a’ vén ember Házoknál lakik, addig semmi sze- rentsét és áldást nem reménylhetnek. Alattombau megint feltette magában, hogy a’ Házat újra felgyújtsa $ de minden ravaszságot elő vett, hogy a’ gyanút magáról elháríthassa} hanem azt akarta: hogy a’ gyanú a’ Férjére essék, és erősen reményiette } hogy ezzel az alkalmatossággal szerentsét- lenségbe taszítja. Gondoskodott azonban arról } hogy megíebctósebb Holmijét előre bátorságos Hely re takarittsa. Azon a’ tájékon kévéssel az előtt némelly Tolvajságok estenek. Mivel abban a’ Faluban, a’ hol Szibilla lakott, tartózkodtak egynéhány szabadságos Katonák } tehát rá beszéllette a’Férjét, hogy nem más, hanem bizonyosan ezek a’ Katonák vitték véghez a’ Tolvajságokat, ’s hozzá telte; hogy lehet tartani tőle, ne hogy őketis meglopják} igen jó lenne hát, ha betsesebb egyet másokat titkosan egy más ollyan helyre eltakar;- taná, hol a’ Tolvajoktól bátorságban maradhatna. Ilitt az együgyű ember ennek a’ Tsatsogásnak, némelly Ládákat megtöltött, Talyigára rakta, s elvitte egynéhány mértföldnyire egy Attyaíiához. Tsudálkozott ugyan az ennek félelmén; mindaz- által gondviselése alá fogadta. . Midőn a’ F érj ti haza ment, azt parantsolu neki az Aszszony $ hogy minden Tzin edényeket,
