Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
119 Zászlótartó nem aratolt semmit. Éhséget kellett volna neki szenvedni, ha Henrik az 6 Föld- gye nem közlott volna vele gazdag Takarmánnyá- ból. Ekkor tanulta meg tulajdon tapasztalásából; hogy nintsen oily alávaló ember, a’ ki ne tudna valamit, mellynél fogva ember társainak használhasson, \s ekkor feltette magában ; hogy soha többé egy szegényt sem utál meg’s ostobának nem nevez. Negyvenhetedik Példa. Negyvenhetedik Példa. A Békesség ’s az Tgygyesség mindenkor jobb a’ Gyülölségnél s Törvénykezésnél (Processus.) Egy magát jól bíró Paraszt ember meghalván, maradtak neki két Fiai. Annyi Vagyon maradt reájok az Attyoktól, a’ ki igen rend szerető, és szorgalmatos ember volt; hogy mind a’ketten tisztességesen el-élhettek volna, ha igyekeztek volna az Attyok’ példája szerént a' Rend és szorgal- inalosság által a’ Reájok maradltat megtartatni. Az Attyok’ Javai között volt egy szép Kert, mclly az elölt puszta hely volt; de az ő Attyok azt meg vévén Gyümőltsfákkal bé ültette, mel- lyek már esztendőnként igen sok minden féle Gyumőltsöt termettek. Ezt a’ Kertet örömest szerette volna mind a’ két 1 estvér magának; de egygyik se nyerhette el. Mellyre nézve egyenetlenkedtek egymás között, és egymás ellen igen rút beszédeket szól- lottanak. „Roszsz ember vagy te — monda István — nem vagy méltó; hogy a’ Kertet magadévá te-
