Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

120

Negyv enJie teáik

gyed/' Ezen a’ másik megboszszonkodva'n így szóllott: Mit beszedsz te gaz ember! Nem mindég boszszúságára jártálé a’ szegény Atyánknak, Mire menne egy iilyen haszontalan ember azzal a’ szép kerttel ? három esztendő múlva viszsza mentié régi pusztaságára.

A’ helységbéli Prédikátor meghallván, hogy a’ két Testvérek tzívődnak egymás között, hoz- zájok ment, ’s így szóllott: Jó emberek! mit tse- lekesztek? miért gyűlölitek annyira meg egymást azért a’ Kertért? A’ ki okosabb közzületek, engedjen a’ másiknak! Én nem tselekszem — monda István — Én sem — monda a’ másik. — Azt monda továbbá a' Prédikátor; „ A’ ki megakarja a’ Kertet magának tartatni, fizesse ki belőle a’ másikat! — En nem űzetem — monda István , én sem — monda a’ másik. — No hát legyen közös — monda továbbá a’ Pap: mnn- káílyátok egygyött, és a’ gyiimöltsöt oszszátok fel egymás között! Abból semmi sem leszsz — így szólta István, magaménak kell annak lenni — Ch nem — monda a’ másik: Az enyimnek kell annak lenni. — Végre így szóllott a’ Pap : Adjátok el a’ Kertet, és a’ pénzt oszszátok el egymás között — de ezt a’ tanáttsátis megvetették.

>,No hát én már — monda a’ Pap — rajtatok nem segíthetek; majd megfogjátok tapasztalni, melly boldogtalan emberek azok, kik egymás köztt gyűlölködnek, ’s egymással törvénykeznek.“

De erre az Atyafiak- semmit sem hajtottak ; hanem mindenik Prókátort fogadott: feladták a’ Felsőségnek, és kénszeritették $ hogy a’ Kertet vegye el a’ másiktól, és itéllye neki. Ebből hát