Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

gcl nycrekcdni telly ességgel nem akarok — tsak tartsameg a’ pénzt magának.“ Illy nemesen gondolkodott és tselekedeit. az az ember, kit közönségesen olly betstelennek tar­tottak, hogy sokan attól az udvariságnak legkis- sebb kötelességétis megtagadták, és annak társa­ságát úgy kerülték, mint fut az ember a’ gyaláza­tos embertől. És ez az ember valóban nagyobb tiszteletet és betsültetést érdemlett sok olyanok­nál, kik magas állapotban ’s fényes rangban élnek. A’ megtartatott Ló-Kupetz megszorította en­nek a’ jó embernek kezeit, ’s a’ Konyhára inen- vén két portzió Kávét parantsolt — „Kinek az a’ két portzió Kávé? azt kérdi a’ Kortsmárosné, ,’s az/,al oldalaslag nagyott pökött — A" Kupetz azt felelte: Egygyet az én Szabaditómnak, a’ mási­kat magamnak.“ Erre a’ Kortsmárosné lassan, és ollyan for­mán, minthamindjáit okádott volna. így szóllott: „Esméri-é, tudja-é; hogy az az Idegen betstelen hivalalú! 0 Ültzeni Hóhér Inas." De a’ Ku­petz azt felelte: „Betsületes, betstelen! most én arra semmit nem ügyelek — ő derék ember, né­kem Jóltévőm, szabadítom.“ Bévitette tehát a’ Kávét a’ Szobába, maga szolgált megtartójának, és megindúlt szívvel állí­totta: hogy örökké háládatossággal fog róla meg­emlékezni. 112 Negyvenharmadik Példa.

Next

/
Thumbnails
Contents