Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
110 Negyvenharmadik pótban, hogy valóban gondolkodhatott és elmélkedhetett volna Lelkének sorsa felöl: örömmel nem gondolkodhatott az örökkévalóság felől $ az ő szive annyira a’ földiekhez volt lántzolva. Mineku- tánna a’ Pap ugyan tsak fontos beszédeket tartott volna előtte, ’s intette volna; hogy próbállya és visgállyameg magát, ha eléggé eikészítette-é magát a’ halálra? nem felelt egyebet; hanem arra kérte a’ Popot; hogy tekintsemeg a’ Kályhát, ég- é még benne a’ tűz? . Egy szegény Paraszt Aszszonv egy éjtszaka virrasztóit nála betegeskedése alatt. Preggel kérte; hogy fizcsseki. De a’ helyett veszekedett vele arról } hogy egész szál gyertyáját elégette. Így kínzoita ötét a’ Fösvénység szinte haláláig. Megholt ő ntóllyára, ?s akkor eljöttek az At- tyafiai, arannyát ezüstyét kezekhez vettek, ’s egy Talitskán kitoiatlák. A’ ki gazdagságot gyűjt, és 6 magától megvon- nya azt; egyebeknek gyűjt, és az ő javaiból i- degenek laknak jól. ÍSints gonoszabb annái, ki o magára irigykedik; és az ő gonoszságának igaz jutalma ez. Sir. 14: 4, 6. Kegyvenharmadik Példa. Senkit rángj áért, vagy állapottyáe'rt meg- ne út állj ! Minden Pvangban és állapotban vágynak derék és jő szívű emberek, kik megérdemlik azt: hogy mi dket szeressük és nagyra betsüljűk. Egv Nik tér nevű Ültzeni Hóhér Inas lovaglóit kemény léiben Drájlingen Jeté. Az út
