Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204

Jeneseit; Rám. Vili. 19. még pedig az o dicsőségüknek hasonlatosságára várják megváltozásaikat. v. 20. Tehát, mivel legottan, az ítélet titán , az Isten választott fijainak testei, dicsőségesekké váltak; az égnek, ’s földnek is, újakká, n’ régiekből másokká, jobbakká kellett változ- niok. Úgy kellett változniok; hogy azt is el kelljen mondani: és a tenger nincs többé. Nincs olly zavaros, rútságos, és haragos állapotban, mint most vagyon: hanem szép csendes, kedves, még mint a’kristály, fényes állapotban légyen. Vagjr tán, semmivé válik a’tenger’ vize? Hogyan válna: ha a’víz a’ testeknek negyedik ele- mentuma: és ha a’ föld nem válik semmivé? Hiszen a’ föld , víz nélkül, szerteszéllyel repedne, porrá lenne: de a’ víz fogja öszve; tartja együvé; tartja a’ dicsöűlt emberi testeknek is illendő helyévé! Lássátok keresztények: mennyire szereti Isten a’ jó embereket, a’J. K. reli- gyiójához tartó, ’s ragaszkodó lelkeket; hogy érettek az egen , ’s földön meg is újítson mindeneket! Ez a’ megújulás, vég czélja is, résziben, a’J. K. religyiójának. Olly czélja, mely- lyet 1-ör ő maga az Isten kíván az embernek elkészíteni: de a’ mellyet 2-or az ember állal is akar eléretni. Ti, hogy ezt a’ nagy vég czélt valaha elérjétek, most arra titeket készítelek, csak készséggel figy./

Confir. T~ae P. §. 1. Hiába szóllana az Isten mi nekünk , sár edényeknek , ha úgy szóllana: a’ mint Ő érti maga a’lelki, a’ mennyei, az Isteni dolgokat, és a’mint vannak is ezek ő magokban. Meg nem értenénk ötét : fel se vehetnénk képezésre azokat a’ dolgokat. Mit csele- kes/ik lehál az Isten , a’ ki a* mennyei Jeru’sá- letnhe, a mennyei békesség látásába hívogat,