Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204

87

készlet, és készít bennünket? Jhon, leereszkedik, gondolatiban is, mi hozzánk! Gyarlóságunkhoz alkalmaztatja szóllását! Csuk testi hasonlatosságok által oktat, és szóll. Csak a’mi szavunkon, és gondolkodásunk’ szokott módja szerént szóll mi nekünk ! A’ mit mi szemeinkkel szépnek, ékesnek, jelesnek, ’s igen kedvesnek valaha láttunk; vagy láthatunk: ollyanoknak előábrázolása által, kívánja ö, igaz gondolatra megvilágosílani elméinket; nemes jó indulatokra felgerjeszteni szíveinket. így cselekedett ő, az ember Isten, J. K. még az ő szerelmes tanítványával is, János Apostollal, ki a’ mennyországot, a’ mennyei boldogságot, a’ boldog sokaságot kívánva kívánta látni. Látta-é pedig? Látta bizony: de csak átaljában, és azért látta; mert azt a’ jó Krisztus ő néki megmutatta; még pedig a’ régi Jeru’sálemnek képe alatt mutatta. És en János, nem más valaki, látóm a sz. várost, az új Jer ti sálamét, melly az Isteniül szállá alá mennyiml. Valahány szó: annyi öröm, ’s jó! Látni, nem az oesmány Babylont, melly a’po- kolbúl jo fel: hanem látni a’sz. istenes várost; nem a’ régi, ’s emberektől épült sz. várost: hanem az új Jeru’sálemet, melly maga az Istentől épít1 etett látni; 2 Kór. V. 1.2. ezt is pedig, nem oda fen maradva: hanem lassan, lassan a’ levegőbe leszálva, fenfügve látni; csak hogy azt jobban megnézhetnénk, kívánóbban megszerethetnénk, ’s könnyebben is belé mehetnénk, csak azért látni mind ezeket: óh , mi nagy szerencse! Szerencsés öröm! Örvendetes vég czél! IVe mondjátok már felettébb nehéznek, vagy éppen lehetetlennek; hogy a’ mennyországba menjetek, ne; mert ime, az maga is jő felétek, ’s élőtökbe! Ide, ide készüljelek hát óh