Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125

Nagy-Szereda. (A’ Mise*)

95

El ne fordítsd ortzádot a’ te szóigád- tói : mert háborgattatom, hamarsággal hallgass meg engem.

Szcibciditts meg engem Isten ! mert be hatottak a’ vizek a’ lelkemig. Be süllyedtem a' mélységes sárba , és nints állandóság.

PAP. Az Úr légyen veletek.

NÉP. És a' te lelkeddel.

PAP. Köny örögjunk.

Úr Isten! ki hogy az ellenségnek hatalmát róllunk el űznéd, a' Te Fijadot é- rettűnk a’ keresztfán meg halni akartad : engedd nekünk szolgáidnak, hogy a’ fel támadásban is részesűllyűnk. Ugyan azon mű Urunk JESUS Krisztus által;

NÉP. Ámen.

(A* második imádság az Anyaszentegyházért , vagy. a’ Pápáért, mint a’ 64 óldalon van.)

* II-dik EPISTOLA ( Izaiásból 53.

Rész. )

A' napokban mondá Izaiás: Uram ki hitt a’ mű hallásunknak , és az Úr’ karja kinek jelentetett meg? És fel nevekedik mint a’ veszsző szál O előtte, és mint a’ gyökér a’ szomjuhozó főidből ; Nints néki színe, sem ékessége, és néztük Ötöt, és nem vala tekéntete és kévántuk Ötöt. A’ meg utáltatottat, és utolsóbbat a’ férfiak között, a’ fájdalmas férfiat, és a’ nyomorúság tudót; és mintha el rejtetett az Ö ortzája, és meg utaltatott, azért nem is betsűluik O- töt ! Bizonyára a’ mű betegséginket Ö viselte, és fájdalminkot Ö hordozta; és mű

?