Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125

Nagy-Szereda. (A' Mise.) 94 (Ez a’ letzke hirdeti az olly régen várt Üd- vezittőnek el jövetelét, és az ö ditsö gyöze- delmét az ő halála által az emberek’ üdves­ségére.) f Ezt mondgya az Ur Isten : mondgyá- tok meg a’ Sión Leányának : Imé a’ te Údvezittőd el jő, imé az o jutalma O vél­je, és az O tselekedete O előtte, Ritsoda ez, a’ ki Edomból jő, meg festett ruhák­ban Bozrából ? Ez az ékes az ő hoszszú ru­hájában, járván az ő erejének sokaságában. Én a’ ki igazságot szóllok, és oltalmazó va­gyok a’ meg szabadittásra. —- Miért veres tehát a’ Te öltözeted, és a’ te ruháid mint a’ sajtóban nyomóké? A’ sajtót egyedül nyomtam , és a’ Nemzetségek közül nints férfiú velem , meg tapodtam őköt busulá- somban, és meg tiprodtam óköt haragom­ban, és az ő vérek a’ ruházatimra fetsken- dezett, és minden őltözetimet meg rutit- tottam. Mert a’ boszu állásnak napja az én szívemben, az én meg szabadittásomnak esztendeje el jött. Körös-körül tekénték, és nem vala segéltő, kerestem és nem vólt a' ki meg segéltene, és meg szabadittott én- gem az én karom , és az én haragom meg segéltett éngem. És meg tapodtam a' Né­peket búsulásomban , és meg részegitéttem okot haragomban, és a' főidre vontam az ő erejeket. Az UV irgalmassagirol megem­lékezem , az Úrnak ditsiretet mondok min­denekért, a’ miket nékűnk adott az Úr a’ mű Istenünk. * GRADUALE (68 Zsolt. )

Next

/
Thumbnails
Contents