Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125

(52

Virág-Vasárnap* (Elmélkedés.)

alázatosságnak, a’ békeséges tűrésnek ’s irgalmasságnak, az ájtatosságnak *s figyel- metességnek pálma ágait. •*- Az én kegyes Megváltómnak lábai alá akarom én vetni, az én gonosz szokásaimnak, ’s oily hoszszason rajtam uralkodó gonoszságim- nak régi köntöseit. — ’S mint a’ Jéru- zsálem fiai, úgy én is tellyes vigasztalással és örömmel , tellyes kévánsággal, és óhajtással akarom a’ meg szentelt Húsvéti asztal mellett az én JÉSUSOMnak az én szívembe leendő pompás bé jövetelekor örvendetes hanggal kiáltani: Ho- sánna a Dávid Fijának/ Áldott légyen a ki jó az Ur nevében !

5) Fontold meg végre óh Keresztény! melly keveset lehessen a* hivságos Emberi di- tsiretre, az emberi kedveskedésre, és a’ földi tiszteletekre épitteniJ Tsak egyedül az Ur Isten változhatatlan, az ember pedig fordul mint a’ Vitorla a’ tornyon, ’s mint a’ levél a’ fán. Moj. IV. 23. v. IQ. — Imé ma a’ nép kedves Urát nagy Ö- römmel fogadé, ’s egygy néhány nap múlva a’ Városból is ki taszittá; Ma ki- áltá: Hosánna a’ Dávid Fijának, és pálma ágakkal, 's dítső énekekkel késéré, ’s nem sokára Ötöt a’ kereszt-halálára kére, az Ö vérét magára ’s maradékira kéváná; ’s Ötöt a* Keresztfán akkor is tsufolá, midőn Ó érettek könyörge, ’s érettek meg is halni akara. Oh de valóban meg kell azt önnön gyalázatomra vallanom, hogy én is éppen olly álhatatlan, olly hűségte-