Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125

len , olly változó vagyok mint Jeruzsálem fijai ! Mert imé : soha se vagyok jámborabb mint az Ínségben, ollykor ha dolgom roszszúl jár, ha segedelemre van szükségem az Istenhez járulok, esedezem, minden emberhez jó vagyok : de alig ment el nyakamról a’ nyomorúság, ’s azonnal jámborságom is meg szűnik ; ismét meg látogatom a’ gonosz alkalmatosságokot, ujjra bűnhődöm , ’s az imádságot elfelejtem. Ha beteg vagyok, kévánom az üdvességes vég Szentségeket, ’s utálva gondolkodom volt gonosz életemre visz- sza ; ’S fel teszem magamba, hogy mihelyt egésséges lészek, bizonnyal más életet kezdek : de alig vagyok megint egésséges , már semmi sem akar többé tett jó szándékaimból eszembe jutni; ’s minden jó végzéseim, hogy már Istennek szol- gállyak, oda vannak. Hányszor igirtem már a’ Gyónás’ szentelt Itilöszékében, inkább ezerszer meg halni, mint többé tsak egyszer is vétkezni ; de két három nap múlva egész buzgó tüzem ki alutt. Tsak Hozzád kiáltok tehát édes Uram JESU- som ! ne engedd hogy többé ezek történ- nyenek ! most tellyes szívemből bánom álhatatlanságomat, ’s ujjra szorossabban fel tészem jobbúlásomra ezutánn igyekezni is; áh de segéltsd gyarlóságomot Szent Malasztoddal, hogy a’ most el kezdett jóban mind tovább hűségesebb, ál- hatatossabb lehessek.

Virág-Vasárnap. (Elmélkedés.) 63

5

l