Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125
442 Kereszt-Uttya (14. Státiókra Énekben.) Krisztus volt Te Neved: *s hogy Te azt méltán Viselted, míg éltél: itt élted’ fogytán Mosatol zokogó: hív könnyvekkel, ’S meg kenetel drága: kénetekkel. De ámittónak hijt : Te ellenséged, ’S ne tám el lopassál: ’s Elevenséged’ Híveid hirlellyék: petsétekkel El zárától, kővel: ’s őrizőkkel. Óh MÁRIA ! meg vállsz: így hát Fijadtól! Meg vállsz, 's el záratik; édes Karodtól Azon Szent Test, Szűzön: kit Méhedbe Fogadtál, ’s hordoztál: Szűz Ölödbe ! Kiért Egyiptusban: szarándokságot Hoszszason viseltél: nyomorúságot ! Kiért, hogy el vesztéd: a’ Templomban, Míg megleléd, valál: siralomban ! E’ sír-hóit el zárta: Egyetlenedet! Árvaság követi; már életedet ! Búsong' lelked, ’s más nints: tsak Jánosod, A’ ki védelmezze ; árva sorsod ! Oh de Te vagy az Ur’: hív Szolgálója ! A’ maradsz Te most is: ’s vigasztalója Bár nintsen Szívednek: Akarattya f Tőit az Úrnak! Szájad; ezt hallattya ! Édes Anyám! kérjed: kegyes Fijadot! Én is bús ügyimben: ekképp' Szavadot: Hallassam szájámból; Az Úr adta ! 'S ha tőllem el vette: jónak látta ! Heservim’, fájdalmim*; minden szükségim’, Keresztim' egy szóval: minden inségim’ Az Urnák áldozzam: O tudgya mért Szükséges a nékem; a mit rám méri! Atyai végzésén: így meg nyúgodgyam : Tsak kedvét keressem: *s így bizakodgyam:
