Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125

Kereszt-Uttya ("14, Stá fiókra Énekben.) 440

Hogy a’ ki teremtett: 's így meg váltott, Irgalmas is leszsz, mert: Neve áldott.

FEL-AJÁNLÁS.

(Az Oltári Szentség előtt)

'ty. Imádunk Tégedet ’s a’ t.

FOHÁSZKODÁS.

£

Oh édes Meg-váltóm: itt kénaidért Hálát adok értem: sok fájdalmidért!

Ne hadgy el tovább is: védgy kegyesen, A’ kit meg-váltál illy: keservesen I Engedd, jó szándékim’: mind bé tölthessen), Mellyeket most tettem:’s példád’kövessem; Ezzel szerelmedet: fizethessem !

S Egykor ditsősséged': túli nézhessem! Anyaszentegyházad’: ’s így Szent Nevedet Terjeszd; Királyidnak: békességedet

Nyújtsd; ’s eretnekeknek: Szent Lelkedet: Hogy meg térjen az el; tévelyedett! Mutasd bé Atyádnak: Véred’ érdemét, Ezzel add meg ki-múlt: Híveink’ enyhét! Oh vidd bé mind ökot: látáséira Színednek, 's Vérednek', áldáséira ! Múlasd bé Kereszted’: az élókért is,

Hogy mit bűneikért ; reájok mért is Az Igazság, attól : könnyűilyenek ,

’S Véred’ nagy érdemén: örüllyenek ! Könyörülly vakmerőn: s általkodottoní Könyörülly, kik tettek: bűnt haláloson I Könyörülly, kik vétkek’: nem üsmérik !

’S A’ kik a* jót roszszal: viszsza mérik! Óh ne felejtkezzél: Nyomorultakról!

Ne felejtkezzél a’: kénban valókról !