Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125
Kereszt-Uttya (14. Státtókra Énekben.') 441 Óh de melly vérzésben: vóItAnnya’ Szíve! A' midőn Ölébe: téteték Híve ! Rönnyv özön lepé el: a’ Szent Testet, A’ mellyet alutt vér: talpig festett! Angyali Ortzája: pök, vér, dagadásI Testére nézni is: kén, iszonyodás ! Fejét sűrű tövis: meg juggatta ! Testét vasas ostor: fel szaggatta ! Tagos Sebek nyíltak: Lábin, Rezein ! Kék foltok terjedtek: ütés’ hellyein ! ’S áh! a’ lántsa Útnak: mélységéig Be nézvén, láthattak: Szent Szivéig ! Óh Mártírok’ Annya: Lelked’ érzését, Rönnyved’ ^áradását: Szíved’ vérzését Itt tsak Ég mondhattya: de ha értünk íllyt szenvedtél, szánny meg: szólly mellettünk: Hogy meg-téro könnyvei: Fijad’ Sebeit Mű is moshassuk meg: értünk kékeit $ Bús penitentziát: illőn tégyűnk : *S többé a’ gonoszba : részt ne vegyünk! Hogy így a’ Vér-érdem: mellyet Fijad tett, ’S melly mellett,Téged’ illy: fájdalom lepett, Ránk is meg-térőkre : ki terjedgyen, ’S Veled egykor lelkünk: túli örvendgyen. XIV. STÁTIÓ. JESUS’ S zent Teste el temettetik: yjlf: Imádunk Tégedet ’s a’ t. FOHÁSZKODÁS. Végre már tétetik: gyász tiszteleted! JNem volt tulajdonod: míg volt életed, Most is itt idegen : Koporsóba Tététel takarva: tiszta gyóltsba.
