Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125
/ / 4S2 Kereszt-Uttya (14. Stätlókra Énekben.) Az el hagyottakon: ’s nékik írt töltsék Meg epedett vérző: sebeikbe, ’S örűllyek háládé: könnyveikbe. Add: essék meg lelkem: Árván, Özvegyen, Rabon, Foglyon, bár az: alatson legyen, Útonjáró kapjon: szállást nálam, ’S Éhezőknek légyen: töltve tálam. Szenvedő betegnek: jajját érezzem, Holtaknak nyugalmat: add, meg szerezzem, Értek vagyonimból: adakozzam, Bojt, Mise, ’s Kéréssel: imádkozzam. Egy-szóval add, igaz: hív Képed légyek, És szívemre mettzett: Képednek tegyek Holtig Áldozatot: ’s Túli kegyesen Mutasd egykor Színed': személlyesen. VII. STÁTIÓ. JESUS a’ Keresztel el esik II -szór. Imádunk Tégedet ’s a* t. FOHÁSZKODÁS. Uh kegyes Mesterem! ismét el esve Szemléllek, ’s Véreddel: a’ főidet festve! Erődöt meg törte: a’ fájdalom ! ‘S Irigyidnél Hozzád: nints irgalom! Minden felől Téged’: áh káromoluak! Ütések, szidalmak: Reád omolnak; Lábokkal rugdosnak: fel kelésre, ’S nem könyörül senki: segéltésre ! Egész Népség nevet: ’s tsúfol Tégedet: Hogy a’ ki mondottad: Istenségedet; Most földön por fedi: Felségedet, ’S Magadban nem leled: segédedet. Óh Mindenek’ Ura: mit tett szerelmed ! Nyomorult bűnösért: melly nagy sérelmed! Felségből leszállál: porba borulsz !
