Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125

Kereszt-Uttya (14. Státiókra Énekben.) 455

’S hogy a’ por segéllyen: arra szorulsz ! Ember társa lévén: Te a’ kénzóknak,

Kell vala hát lenni: irgalmasoknak:

Mert, ha Törvény Téged : meg halni kért; Just így kénozni is: nékik nem mért. Oh! mi fizetheti: ezt Néked viszsza,

Hogy kén töri Tested’: Js föld Véred* iszsza, Ditsősség&d’ hellyét: gyalázatok Váltyák fel, ’s imádást: rugdozatok?

De meg vagy alázva: ’s omlál halomba, Mert akaránk lenni: Paraditsomba Mü Hozzád hasonlók: ezért levél Te hozzánk hasonló : ’s így meg vevél ! A’ fel fúvalkodás: ’s másoknál többség, Kevély képzeletek: ’s többiknél főbbség, Onn nagyra-tartásunk : vere tehát Téged’ itt a’ földre: ’s terhelé fád’! így méltán ajánlád: olly hathatóson,

Hogy tanóllyunk Tölled: alázatoson:

Es szelídül élni: mert a’ terűb ,

Melly kevéllyeket ér: kén keserű !

Add hát kegyes JESUS: fel emellyelek Alázatossággal: ’s így kövesselek Tégedet szelídül: Kén-Utadon,

És egykor örűllyek: Nagy voltodon !

VIII. STÁTI Ó.

JESUSJeruzsálem'síróLeányit megszóllittya.

V. Imádunk Tégedet 's a' t. /

FOHÁSZKODÁS.

Óh jó Mester, Pásztor; kegyes jó Atyánk !l Könyv fedi Szemeid’: ’s most is ügyelsz ránk; Midőn kánodnak majd; vég hellyén vagy;

Óh áldott szeretet: melly illyen nagy!

*