Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125
426 Kereszt-Uttya (14. Státiókrn Énekben) "ty. Imádunk Tégedet ’s a' t. FOHÁSZKODÁS. Immár kenőd’ fáját: Válladon látom ! Ah miilyen kész szível: vagy én Megváltóm! Bár még Tested ostor: sebeitől, Reszket kén-koronád': tö v isi töl ! Ok de fel veszed azt: mert azért jöttél Mennybő[ e’ Világra: és fel öltöztél Ezen gyarló testbe : hogy testünköt Örök portól, ’s kéntói: védd lelkünköt. Fel veszed, hogy végezd: így a’ megváltást. Hogy az átok hellyett: hozz reánk áldást, Hogy veszett Juhaid’: Jó Atyánkhoz Viszsza vígy hajdoni: Ös Tanyánkhoz! Óh imádlak ezért: kegyes Mesterem ! Imádlak Atyai: szelíd Vezérem! Imádlak lelkemnek: Megváltója! Hogy 1Ő1 a’ bűn átka’: Oldozója ! Harmintz két esztendőt: tanittásomra Fordittál, ’s még egygyet: meg váltásomra.* Óh de tám óránként: számlálható A’ mit Érted voltam: munkálódó ! De nyújtsd már Malasztod’: én is keresztem’, Mellyet bűneimmel: nékem szereztem, Vagy lelkemnek Te adsz: próbájára, Visellyem békével: ő jovára. ’S ha a' Világ késért: fényességével, A’ sátán hódítgat; kevélységével, A’ kényes test ámitt: édességgel, Atyám, kénod védgyen: kegyességgel! E’ kénod bűnömért: jusson eszembe Hívkor, és ellenek; nyújtson kezembe Fegyvert, hogy Világot: készt meg vessem, Sátánt, és testemet: üldözhessem ! Fájdalom, és ínség: ha keserűnek,
