Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125
Kereszt Uttya (14* J(td Ltokra Énekben) 427 Vagy akármik engem’: búra terűnek, Abban Te Kezedet: meg üsmérjem, ’S Veled Kálvária’: Útlyát mérjem! ’S ha egykor el szántad: fel, végig menni A’ Kálváriára: ’s túli Veled lenni:' Oh mútasd kegyelmed’: hogy szelídül iNyerhesselek akkor: út-vezérűl ! III. S T ATI Ó. JESUS a’ Keresztel el esik I-szőr. Imádunk Tégedet ’s a’ tFOHASZKODÁS. Oh Atyám! kész Lelked: de Tested gyenge, lm’ alig indúlsz el: ’s már földre renge ! Ah mért nem kimiltem : illy estedet! ’S mért terheltem bűnnel ; Keresztedet ! Már ostor Sebeid: újjra véreznek ! ’S áh, kénzóid erre; semmit se néznek ! Sót rúgnak, döfölnek : hogy fel kellyél ! 'S olly súllyos Keresztet: fel emellyél ! Teprenkedel is, de: újra elesel, Segédet szemeddel: kérve keresel ! Oh nints ! el szaladtak: Te Híveid! 'S gyilkosid nem szánnyák: gyötrelmeid’! De szeretet ösztönt: nyújt még is Néked, Fel emel, bár húllyon: kén-verittéked ! Erőre tanittciszsz: szenvedésben ! 'S meg nyugodni Égi: bölts végzésben! Óh meg foghatatlan: nagy mélly Szeretet, A’ melly Júliáidért: íllyre vezetett ! Igaz jó Pásztor vagy: meg mútatád, Mert érettek készve: élted’ adád ! Óh! de mit tettem én: eddig Éretted ? Ki sátán’ körméből: lelkem’ ki vetted} Ki nékem Malasztod’r és Kegyelmed’
