Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125

Kereszt-Úttya ("14. Státiókra Erükben) 42^

Hamis vádok által: nyilván üldözés,

Nem szomoritt, sem hogy: Barabásnál ! Alább betsűltetel: egy gyilkosnál ! Ámbár mellyen érzed: ártatlan Tested’ Midőn az Oszlopnál: Véreddel fested! Midőn tövis hattya; Szent Fejedet !

’S egy nád-szál jelenti: Felségedet !j Érzed: hogy tsúf bársony: fedi Sebedet! Érzed: hogy .Néped így: kéri Véredet:

Vidd el vidd feszítsd meg: Vidd feszítsd

(meg !

Az O Vére rajtunk: O hallyon meg ! Érzed: Szententziád’: hogy Halálodra! Hamissan ki mondgyák : még kénzásodra ! Még is szelídül állsz : óh mert szerettz ! ’S tudod, hogy így műnköt: Haza vezettz! Ez utánn hát én is: Atyám’ Pohárát Jó szível fogadom: mint bűnöm’ árát , Irigyem’, Üldözőm’: hamis bírám’

Nem sértem, mert kezed: méri reám ! Másnál sokkal alább: ha betsültetem,

Vagy ha tám némellykor: meg is vettetem: Itt volt Szelídséged’: hozd eszembe: Hogy tsendesség lakjék: kész szívembe ! Oh de kegyes Atyám ! ha mit íllyt tettem Én is mások ellen: ’s őköt sértettem !

Meg térittem nékik: tsak botsáss meg! ’S Vég-órámon ekkép’: vígasztally meg: Jövel áldott Lélek ! te Szententziád’

El törlöttem, látván : Penitentziád'! Gyarló vóltcil ugyan: és el estél,

De éngem' elvesztvén: fel kerestél !

Ií. S TÁTI Ó.

jESUSnak Vállaira tétetik a’ Kereszt,