Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125

És értünk áldozott: Emberséged’!

Óh áldott légy, a’ ki: értem meg holtai! Hozzám bűnömben is: irgalmas voltál! Kénok közt kerestél: ’s Vállaidra Vévén, viszsza hoztál: útaidra Ezért már háládon: akarok élni;

Értem volt kénaid’: gyakron szemlélni; Onnan fel buzdúlni: Szerelmedre,

'S holtig méltó lenni: Kegyelmedre !

De tudom meg térő: szivet látogatsz,

’S azok közűi éngem’: bűnöst ki nem haddsz, Add malasztod azért: Atyám! Kezed’ lllykor tsókollyam, mert: Hozzád vezet. Ember Társimhoz is: add, kegyes légyek! Irgalmat, ’s minden jót; ő vélek tégyek; Hozzám jó vóltodot: úgy káláilyam,

’S vándorlásom’ híven: így ki állyam ! Addig segélly járni; Kereszt-Utadnak Vér tseppes nyomdokin: mert ezek adnak Ösztönt szerelmedet: viszonozni,

’S keresztiül’ Te veled: el hordozni.

I. STÁTIÓ.

JESUS Halálra itiltetik.

V. Imádunk Tégedet ’s a5 t.

FOHÁSZKODÁS.

Óh ártatlan Bárány! Jászolytól fogva Üldöztetél, míg itt: tsókkal lől fogva! Onnan el szaladál: hogy itt szenvedgy; Atyád’ Poháréinak: ónként engedgy !

Már el jött az Órád : Magad’ nem véded ! Sok tsúfoltatásid’: szelídül nézed !

A’ kötél, *s hurtzolás: kedves Néked ! Mert így váltatik meg: bűnös Néped ! Azért artzu! verés: undok pökdösés,

í\24 Kereszt Úttya (14. Státiókra Énekben)