Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76
50 a kicsinyeknek a nagyok által, a gyengéknek az,erősbek által, a szegényeknek a gazdagabbak által, a tudatlanoknak a tudók által sat. való nevelési vezetgetése. Ebből idővel támadt és fejlett — és igy, az inkáb tanitói működésből nőtt ki idővel az úgy nevezett egyház. S e szerint az igazság úgy áll, hogy leányból lett anya, mert biz ennek is csak fiatalnak kellett lennie és egykoron gyermeknek. Azomban, mert mindjárt eredetben nem különséges, hanem összes élet volt az egyház, többeknek öszvesen egy hajlékban, egy akarattal, egy cél felé, egy intés alatti létele — ezt nevezték egyháznak; gyülekezetnek utób , a hol a tanitási, erkölcsjavulási és ennek nyomán fenyitési, utób me «jutalmazási célok végett összejöttek a hi- vek. így lett a közös nevelő intézetből, majd közös fenyitő és jutalmazó intézet, és e két tényezőnek a gyakorlása — mert ennek is csak emberek kezébe kellett letétetnic, és ember által az erkölcsi bec3 menyije szerint kiosztatnia, — ez hatalmasbá és csak hamar tekinté- lyesbé tévé az embereket, a megbizott vagy választott vagy önmagok által csudásan hivott hivatalnokokat. Mi lett mindezekből és ezek folytán? Azt a világ és az egyházi történet elég bőven és tanu- ságosan hirdeti. Én részemről itt Tátrai felemmel csak azt akarám sejtetni, mint változék át az eredetileg nevelői közmüködés, egyoldalúan papivá; mint fejledezék a tanitási főirányzatbol, egészen másnemű nyilatkozása az emberi szellemnek; és mind ezek nyomán azt akarám inkáb sejtetni, mint lett a tanodából, vagy emberi erényne- veldéböl egyház, sem pedig megengedni azt, hogy az egyház volna szülőanyja a tanodának. Az inkáb visszaszületés és újra a világra jövés, midőn a leányból anya, vagyis a gyermekből elsőben leány, aztán anya lesz, s úgy születik ismét leány. Eredetben nem volt külön egyik sem. Az állítás tehát vajmi hibás, hogy az egyháznak szülöttje volna a tanoda, vagy hogy a tanoda az egyháznak köszönné léteiét. Bizony mindkettő ugyanazon egy okfőnek köszöni azt. De ha kérdeznők és vizsgálni akarnók, hogy melyik távozott el távolabb az okfőtöl, egyház-e vagy tanoda? és ha távoztak, mint kell ismét az eredetre visszavezettetniök, vagy mint kell két külön és elsza- kasztott téren mindkettejöknek az eredetnek valóságát valósitaniok? akkor ismét más mezőre mennék, más tárgyba fognék, és az eddig mondottakat nagyobb részben ismétleném.—Az életben külön léteznek, és az élet harca ez : felolvadjon-e a tanoda az egyházba? vagy feloldassék-e az egyház tanodává? Szerintem úgy gondolom, hogy történni s egészben igy valósulni egy sem fog, épen azért, mert ezek csak felek és a felek között egyik sem lehet magában egész, hahogy netalán, alárendeltségben a másik félt is felolvasztaná. A tökéletes igazság, a tökéletes egységben rejlik. De ezt valósítani, ez ám a nehézség! — Hanem még más térre vive ugyanezen ellenvetést. Azt mondja Tátraim, hogy — ha nem is régenten — de a protestantismusban mindenesetre a tanoda volna a későbi és elsőbi az egyház, és igy ez az anya, amaz a leány : s e leány az anyának köszöni létét. —
