Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76

pap, vagy volt-e tanitó ? volt-e az egyesület a menyiben t. i. a lóvék egymást támogatása kedvéért, minden egyéni hitszabadság, és lelkiismereti önálló külÖnség szerint csakugyan egyesültének, volt-e hitterjesztő, hitalapitó, merevitő, formákban megkötő, és csak ezen megállapított korlátok között mozgó és működő ható ? vagy volt-e az inkáb csak nevelési, tanítási, lelket lélek ereje által teremtői, és az emberi haladás véghatárfokáig ösztönzői, sőt oda sürgetői tényező , és tudományi hatalom ? nevelés volt a protestantismus és nem egyéb, tanítás volt annak működése, nem az örökitménybe és örö- kitményre való esketés, hanem az emberi szellem birodalmának mindenki általi megszereztető intézete, e birodalombani mindenkinek polgárosítása. En igy ismerem a protestantismust elvében, igy vindikálom nékie az eredmény legnagyobb részét, a melyet a haladó emberi szellem önnön dicsőb és istenibb hajlékául teremtett. De mióta kárhoztatni kezdjük a tudományt, vagy mióta csak bizonyos tudati fokot és épen csak bizonyos módon és bizonyos szavakba fogal- mazottat törekszünk általánosítani; mióta az egyiknek tanait, egy másik egyházelleneseknek vallani és kikiáltani vagy épen vádolni meri; mióta az igazságnak csak bizonyos sugárokbani nyilatkozását kivánnólc megengedni; mióta az irás e közös hitalapnak magyarázatára, az egyiket hivatottabbnak lenni engedjük, mint a milyen hivatott bárki is önnön magára nézve; vagy mióta még esketni is kezdők a nevelő hivatalnokokat, a melyek eredetileg és kezdetben a papok, de egyszersmind tanítók is voltának — egy bizonyos hitformára, bizonyos hitformai felavathatásra; mióta a papi teendőt és cselekményt és érvényt, amely eredetileg és elvileg mindnyájunké, csak bizonyos személyekre kezdtük ruházni és másoktól ez érvényt és cselekményt elszedni engedők; szóval: mióta látható egyházat képezénk, és e láthatót napról napra mind inkáb világi testbe és ruhába ölteni tűrjük : megvallom, hogy azóta van kevesebb reményema protestantis- musban, azóta mondom őt gyengültnek, azóta találom több meg több és napról napra számosabb apró felekezetre oszladozottnak, bomlandó- nak, s azóta a nevelői intézeteket, a minőnek ő nékie magának, de csak egyetlen egynek, és nagynak, és világinak, és emberinek lennie kellett volna, küzdőknek, szükebb térre szoritottaknak, gátoltaknak, azóta és csak azóta látom őket— sezt a történet is igaznak vallja— az egyház oldalán, vagy az egyház ellen, vagy egyoldalúan az egyház mellett fellépni és harcolni, vagy annak hódolni és pedig oly téren, a mely tér az előtt nem is létezett, t. i. egyház és tanoda közötti köztéren; azóta van meghasomolva a hit és a tudomány, azóta állt tehát fel itt is az eredetileg vár nélküli helyen két tábor, az egyik a hegyen akar diszleni bástyás várában , völgyre és hódolatra kivánva szorítani a másikat, oly anyira, hogy ez a napot is csak amannak tornyai árnyékai szerint mérje, ellenben a másik, mely völgyre van szorítva, megtartja szabadságát, várt ismerni nem akar, legkevésbé azt, hogy csak e vár alsó kerítésében élhessen vagy csak árnyéká-