Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76

tcsen azonfelül még sokkal többet Is és kevesebb elfogultsággal tudva és ismerve, ügyes tanitókint működhetni, és valósággal Brougham az angol minister szerint, a status első hivatalnoka lehetni ? álmodd meg, jó felem, és súgd meg nekem is, hogy kiábrándulhassak; —válaszod : soha napján, mert az álmok nem valósulnak. De hiszed-e, hogy az eszmék valósulnak? hiszed-e hogy az ideálok testesülnek ? és hogy az igazság mindig nagyobb terrénumot hódit? ha ezt hiszed, úgy nem szabad a mondottakat álmoknak nevezned, eszmék azok; és ha az eszmék kivülöttünk senkit sem boldogítanak is, boldog azok érzetében legaláb az, a kinek kebléből lelki magvakkint, lelki győ- ződésnek erejével kicsiráznak. Én részemről boldog vagyok ennek érzetében. És ha mind ezeket hatalmasb eszmékkel legyőzve keblemből kiszakitandod, akkor meg, ne véld, hogy én boldogtalan tudnék lenni, korántsem, mert akkor, még csak annál nagyobb boldogságot érzendek, ha nagyobb lesz az igazság, mely keblem tartalmát teendi. Ez lelkemnek engesztelődé lelke, mely ellenének is kész kezet nyújtani, ha az ellené az igazság. Isten velünk! nagyobb di- gressiot tettem most, majd jövőben összéb vonom a gondolatok menetét.

Pest nov. 11-kén 1847.

Edesem! engesztelődés volt előbi levelem utolsó pontja , s azontúl , s azon felül menni talán már nem is lehet , igy talán meg kellene már szüntetnem e levélfüzér folytatását , és megnyugodnom azon indulatban, a mely önnön lelkemnek kibékiiléséi*e mutatott. De én a midőn soraimat újból átolvasám , csak azt vettem észre, hogy szűnnöm és megállapodnom az eddigi eredménynyel még nem szabad; sok van még hátra abból a mit ígértem és sok van, a mit nem Ígértem, de a mit teljesíteni még is szeretnék, mert fejtegetett eszméim következetessége oda készt. Vedd hát türelemmel az uj levélsort, hisz feledtől jő, lélektöl lélekhez siet.

Még mielőtt te nékem ellenvetéseket tennél, im magam sietek magamnak ilyeneket utamba görditeni , olynemü ellenvetéseket, a minőket képzelem hogy azok tennének, kik egész okoskodásomat kiforgatni és alaptalannak bizonyítani készek volnának. Ez netalán legkönyebben eshetnék meg, olynemü ellentétel felállításával, miszerint harcomatszélmalomharcnak vallva,azt mondanák: „mi hiábavaló küzdelem ez a protestantismus terén, az oskola falairól egyház ellen hadat izenni, holott a protestantismusban egyház nem is létezik, és igy képzelt az egész okoskodás, alaptalan és hiábavaló, mert az csak képzeleti ellenség ellen emeli hatalmas ostromszavát“. Igaz, hogy némelyek netalán igy szólhatnának, sőt talán lesznek is, kik igy szólandanak. De én részemről szeretném, hogy bár mindnyájan