Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76
,38 szelleme vallás, művészet és tudományban nyilatkozik, nekik tehát e három objectiv hatalom eszméivel gazdagodniok kell; a haza köz- szelleme polgárokat ismer testekül és hazai tagokul, és az ezeket mozgató eszmék: a honszeretet, a hon céljaira való használás, és a honban , az önboldogságnak való elérhetése. E tekintetben neveltetniük kell honszeretetre, és a hon közös céljainak előmozdítására, a célok félé való törekvésben pedig arra, miszerint Ők ezekben egyszersmind saját boldogságukat is megtalálhassák vagy legaláb elősegíthessék. — Megadhatják-e mind e képességeket és szellemi erősséget, a ta- nitókat-képezde intézetek — a menyiben itt csak elemi tanítókról akarnánk szólani — meg-e ? úgy a mint most vannak és a minő azoknak köre és az azokbani készülhetésnek ideje és rendje ? épen nem. A tanítóságra indulandó ifjúnak elsőbben a tanulmányok és tudományok folyamát kell bevégeznie, s csak aztán szaktanitóságra készitő és képesítő képezdébe mennie. Ebből önkényt következik, miszerint a képezdéknek meg kellene változniok és szintén universitási ágokká válniok, habár csak falukon va gy közép városokban léteznének is.De hiába, ha tanitót akarunk a felállított és feljebb elmondott eszme szerint, úgy mind ennek meg kellene történnie. A tanítónak eléb magának kellene, tudományilag, erkölcsileg, vallásilag és polgárilag kiképezett embernek lennie s azon felül még a különtanitói szakképességet megszereznie és nyernie, mielőtt tanítónak mehetne. De ha meg menne , akkor meg ismét az következik, hogy ő bizony nem mehetne a pap alá rendelendő viszonyok, sem oly nyomasztó körülmények közé , a minők közé most pl. nem hogy a képezdeileg csonkán képezett, de borbély, kicsapott deák, obsitos, mesterlegény, kikopott urasági inas, szolgálatra alkalmatlan pásztor vagy bármely csősz és kerülő sat. sem megyen szívesen, hanem csak kénytelenségböl, mivel más pályát választani vagy nem nyilik alkalma, vagy nincs képessége, a magaét pedig folytatnia vagy nem lehet már, vagy pedig nem is szabad. — A tanító statusi köztiszt, de mint lehesen státusi köztiszt, ki még csak nem is becsületes polgár? mint lehessen felelős a neve- lendők szellemi, azaz, vallási, erkölcsi, tudományi, polgári vagy hazai üdvéről, ki maga is mindezekben idegen, és egyházfi, harangozói, kántori és orgonistái, templomszolgai, községjegyzői, marhapásztorko- dási, legelőfelvigyázói, sőt még papi sat. tisztviselőséget is visz? ki hogy jóllakhasson, más asztalának kenyérmorzsáira szorul, a melyek kegyelemből hullanak aző emberiségi és hazatiszti asztalára? Szatyrák ezek, és a néptanítója, a serdülő nép vezére, a haza jövendőjének épitője, kitől az egész községben és még tágasabb körökben, mint általánosan legmiveltebbtöl mindenkinek számára tanácsnak kellene telnie, maga magának sem tud tanácslani, maga magát sem tudja, nem hogy lelkileg, de még testileg sem ruházni! És mikor fogja ő ezt mind tehetni ? mondd meg édesem: mikor fog ő önmaga atáskörére nézve nagykorukint, nagykorúságra kiskorúakat nevelhetni ? mikor fog ő a pap bölcseségével és tekintélyével is bírva — de termesze-
