Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76

37 ruságra képezni; lelkében és külsőleg is önálló, szabad és független legyeit, ki önálló, szabad és erkölcsileg független egyéneket, isten­nek mindanyi gyermekeket nevelni — vagy még lelkiesebb szóval mondva: szellemien teremteni akar. Hogy függhessen azon egyén a pap - tol, ki a paptol függetleníteni akar? hogy lehessen a tanoda aláren­deltje az egyháznak, a midőn ő maga az emberiség egyháza? Jézus is csak nevelő és tanitó volt, és ő az ő tanítványait mind nagykorú­ságra nevelte, vagy nem voltak e nagykorúak Pál és Péter ? Jézus­nak igazi követője az, ki maga is nevel és tanit, ki lelkiekben mű­ködik lelkien, ki az igazság fürdőiben kereszteli az embereket, oly- képen, miszerint ők mint Jézus maga, mint épek és egészek úgy lép­jenek ki a Jordánból, azaz a tanodából, a melynek szellemébe már- tattak, és felettök elmondja az égiszózat teljes kiengeszteltségben: „ezek szerelmes fiaim, a kikben megengeszteltettem.“ „Menjetek széles e világra, tanitván minden népeket, kereszteljétek őket atyának, fiú­nak és szentiéleknek nevében.“ Ez a lélek és tűzzel való keresztelés­nek rendeleti szava és igazsága. Csak az ilyenek üdvözülnek, csak az ilyenek boldogok erősek és gazdagok. A keresztelés nevelés, a viz, a keresztvíz,a szellem vize és Jordánja, a tanitás. Tehát ami tanitóink mind meganyi keresztelő Jánosok legyenek. — De hagyjuk ez allegorikus szólást, hadd inkáb kijelelnem és vallanom, hogy mint képezendő a tanitó arra, hogy ilynemű mester lehessen, hogy ő reá ily magas hi­vatás bizható lehessen? Röviden: tegyük papjainkat tanítókká meg­szüntetve az ő konfessionalis hivatalukat, tegyük őket az emberiség nevelői hivatalnokaivá, s akor nem fogok vitatni külön tanitót, mert hiszen a pap nem lesz többé pap, hanem lesz tanitó. De mivel ez igen merész és nehéz követelés vagy legaláb kivánság, a melyre az em­beriség egyhamar hajolni nem fog, habár az lesz is, és kell is hogy az legyen haladásának egyik leghatalmasabb fordulója, máskint kell segítenünk. Ugyanis, méltóságra, tekintélyre, állásra és viszonyra nézve pappá kell tennünk tanítónkat, hanem minden esetre úgy, hogy ő egyébkint tanitó marad, hasson és maradjon mind.azon tulajdonok­ra nézve , miket a tanítóról, őt a pap irányában jellemezvén — el­mondtam. A tanitót emelnünk kell képezésében , azaz , tanítóvá ne­veltetés általi léteiében. Neki tudományian, erkölcsien és vallásian bevégezettnek kell lennie. Elérhető-e az a mi mostani mostaha, gyen­ge és silány intézeteinkben, kiváltképen azokban, a melyeket a pusz­tán konfessionális buzgóság tart fen? már ex principiis át fogod lát­ni, hogy nem. Itt egészen külön, itt egészen más intézetek kellenek, itt országosan álló, vallási felekezetiségtöl ment, és tudományian független intézetek kivántatnak. Ilyenekben kell kiképeztetniök le­endő tanítóinknak és pedig képeztetniök úgy mint mondám, hogy a felekezeti iránytól mentek legyenek; de hiszem, hogy tanoda, fele­kezeti irányú nem is lehet, azt már feljebb is fejtegetém. Tanítóink­nak tehát, mint a haza közhivatalnokainak, az emberiség és a haza közszellemében kell nagykorúakká neveltetniök. Az emberiség köz­

Next

/
Thumbnails
Contents