Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76
37 ruságra képezni; lelkében és külsőleg is önálló, szabad és független legyeit, ki önálló, szabad és erkölcsileg független egyéneket, istennek mindanyi gyermekeket nevelni — vagy még lelkiesebb szóval mondva: szellemien teremteni akar. Hogy függhessen azon egyén a pap - tol, ki a paptol függetleníteni akar? hogy lehessen a tanoda alárendeltje az egyháznak, a midőn ő maga az emberiség egyháza? Jézus is csak nevelő és tanitó volt, és ő az ő tanítványait mind nagykorúságra nevelte, vagy nem voltak e nagykorúak Pál és Péter ? Jézusnak igazi követője az, ki maga is nevel és tanit, ki lelkiekben működik lelkien, ki az igazság fürdőiben kereszteli az embereket, oly- képen, miszerint ők mint Jézus maga, mint épek és egészek úgy lépjenek ki a Jordánból, azaz a tanodából, a melynek szellemébe már- tattak, és felettök elmondja az égiszózat teljes kiengeszteltségben: „ezek szerelmes fiaim, a kikben megengeszteltettem.“ „Menjetek széles e világra, tanitván minden népeket, kereszteljétek őket atyának, fiúnak és szentiéleknek nevében.“ Ez a lélek és tűzzel való keresztelésnek rendeleti szava és igazsága. Csak az ilyenek üdvözülnek, csak az ilyenek boldogok erősek és gazdagok. A keresztelés nevelés, a viz, a keresztvíz,a szellem vize és Jordánja, a tanitás. Tehát ami tanitóink mind meganyi keresztelő Jánosok legyenek. — De hagyjuk ez allegorikus szólást, hadd inkáb kijelelnem és vallanom, hogy mint képezendő a tanitó arra, hogy ilynemű mester lehessen, hogy ő reá ily magas hivatás bizható lehessen? Röviden: tegyük papjainkat tanítókká megszüntetve az ő konfessionalis hivatalukat, tegyük őket az emberiség nevelői hivatalnokaivá, s akor nem fogok vitatni külön tanitót, mert hiszen a pap nem lesz többé pap, hanem lesz tanitó. De mivel ez igen merész és nehéz követelés vagy legaláb kivánság, a melyre az emberiség egyhamar hajolni nem fog, habár az lesz is, és kell is hogy az legyen haladásának egyik leghatalmasabb fordulója, máskint kell segítenünk. Ugyanis, méltóságra, tekintélyre, állásra és viszonyra nézve pappá kell tennünk tanítónkat, hanem minden esetre úgy, hogy ő egyébkint tanitó marad, hasson és maradjon mind.azon tulajdonokra nézve , miket a tanítóról, őt a pap irányában jellemezvén — elmondtam. A tanitót emelnünk kell képezésében , azaz , tanítóvá neveltetés általi léteiében. Neki tudományian, erkölcsien és vallásian bevégezettnek kell lennie. Elérhető-e az a mi mostani mostaha, gyenge és silány intézeteinkben, kiváltképen azokban, a melyeket a pusztán konfessionális buzgóság tart fen? már ex principiis át fogod látni, hogy nem. Itt egészen külön, itt egészen más intézetek kellenek, itt országosan álló, vallási felekezetiségtöl ment, és tudományian független intézetek kivántatnak. Ilyenekben kell kiképeztetniök leendő tanítóinknak és pedig képeztetniök úgy mint mondám, hogy a felekezeti iránytól mentek legyenek; de hiszem, hogy tanoda, felekezeti irányú nem is lehet, azt már feljebb is fejtegetém. Tanítóinknak tehát, mint a haza közhivatalnokainak, az emberiség és a haza közszellemében kell nagykorúakká neveltetniök. Az emberiség köz
