Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76
douképen már háromnemü akár körnek, akár vonalnak az irányzatát kellene képletül választanom. Hanem ezzel most felhagyok , mert az egész képleties beszéddel csak is anyit akartam az én felfogásom szerint következetes féjlésben előadni, menyire külömböző egymástól egyház és tanoda, pap és tanitó, mind a mellett, hogy egymásra viszonyló sugárok irányzatában működnek. Lelki dolgokat nem igen fejezhetni ki jól mértani képletek vagy hasonlatokban, tehát hagyjuk ezt, mert még csak most veszem észre, hogy tulajdonképen nem is bizonyit a puszta hasonlitgató mód, mind a mellett hogy bármely Ítéletünk is csak hasonlitó viszonyba tevésnek az eredménye. — Enyit most, máskor lehet, hogy szembeszökőb oldalnál sikerülend még megragadnom tárgyamat, a melynek szakadozott és tán már nagyon is nyújtott előadása épen onnan támad, hogy egyfolytán nem dolgozhatom és nem irhatok soha, anyi az egyébkinti elfoglaltságom. De ne vedd rósz néven, hanem szeressed azért szerető és valót kereső feledet. 31 Novemb. 3-kán 1847. Miután vitatásomból csakugyan már elég világosan megért- hetéd, miszerint én a tanítót a paptol egészen elkülönítem, személyes úgy mint hivatalias működésében, azt fogod immár kérdeni, hogy mint történhessék meg az, és minő legyen tehát az én tanitóm ? Biz édesem! történni az csak úgy történhet meg, ha a tanitó is a szerint miveltetendik 6 a szerint képeztetendik először, másodszor pedig ha ez alapos képeztetésnek a nyomán, hivatalos állása, jövedelme és tekintélye is — és pedig jobbra megváltoztatandik. Nem a hivatal teszi az embert: hanem a hivatás és az a szerinti képeztetés adván egyedül a képességet, kivánnám, hogy a benső vonzalomból és ingatlan elhatározásból e pályára induló egyén hivatalának fontosságához képest alaposan képeztessék is. A jól képezett tanitó egészen másképen álland meg hivatalában, mint jelenleg, avagy kicsapott tanuló, pályáját csak félig végezett, vagy más silány pályát és mindennapi érdeket és kenyérkeresést oda hagyott egyén, ki csak úgy elvétve, boriik bele a tanítói alkalmazásba. Az én tanítómnak épen olyan, sőt még képzettebb embernek vagyis férfiúnak kell lennie, mint a minő a te papod. Kevesebb-e az, a mit a tanitóra bízunk, mint az a mit a pap magára vállal ? Én azt tartom hogy szintén még több, még nagyobb és súlyosabb felelőséggel járó működés, és pedig épen azért, mert az ifjú nemzedék körül forgó. Az ember olyan, a minővé azt fiatal korában neveljük vagy neveltetjük vagy engedjük hogy nevelkedjék; mert ezen utóbi kifejezés tulajdonképen az igazi, az t. i. hogy az ember nevelkedik , különféle tényezők és hatalmi viszonyok befolyása által válik és lesz. Fontosabb minden esetre a levés és válás, annál a mi már
