Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76
28 vatalnok s ugyanazért nehéz nekie, más megkötött testülethez csatlakoznia, hanem nékie önmagában kell megkötöttnek lennie, a tudomány igazságainak korlátái által, a melyeken belöl mozog és müz (ad normam : üz). Épen azért, mivel a tanitó, mind a világi létet és világias szellemű leheletet tartozik bírni és benne élni, kell hogy világi legyen : de mivel másfelöl, a vallási érzelem melegétől is kell keblének hevülnie, sőt neki tettlegesen vallásosan kell nevelnie, vallást terjesztenie és az emberi szivet e tekintetben is nemesítenie és az elmét gazdagítania, áldást, békét és különösen az indulatok kiengesztelődését tanítania és eszközölnie kell, azért ő pap is, ő ily tekintetben a lelkiekben lelkész is, s innen van, hogy sokan őt egyenesen a lelkészi vagy papi rendbe soroltatják. De az, mint mondám, sem emez, sem amaz külön és ellentétes iránykint, nem meriti ki az ő hivatali működésének voltát. O mindkettejeé, s azért egyiké sem egészkint, hanem önnönmaga hivataláé. Az ő hivatala több mint pusztán világi és több mint pusztán vagy egyedül világi. Az ő hivatala mindkettőnek hivatala,de egészkint ő eszményitési lobogóját viszi előre mindkettejének, és igy eszményi felfogásban tulajdonképen több mindkettejénéi. Azomban mellékes és segédhivatalt neki viselnie, mind a világi, mind az egyházi részen szabad, és miért nem volna szabad, holott ő mindkettejének eszményképe való- sitásán erŐködik? A tanitó embert kíván nevelni, oly embert, ki egy személyében jó polgár és jó valláshiv is legyen, szóval: ki egész ember legyen. S innen mondám, hogy a tanitó főképen emberiségi hivatalnok, az emberiség eszméjének müző hordozója. Akülön hazában és nemzetben, e külön haza és nemzet elvitázhatlan szellemi és erkölcsi alakját ölti az ő működése is, és az emberiség tanitója, a magyar ember nevelőjévé lesz a magyar hazában és nemzetünknél, és az emberiség tanitója mint maga is keresztény, vagy különösen protestáns, enemü hiv- nek is lehetend nevelője, mialatt a pusztán pap, ez utóbinak csak megtartója, nyert hitének erősbito őrzője. De visszatérve ezen egész okoskodásból a tételre, azt vallom és vallám, hogy a tanitó hivatali tengely ét nem keresheti másban,hanem önmaga általános és mégis különséges működésében; ő nem lehet holdja, sem a földnek, sem bolygója a napnak, hanem ő önmaga hivatalában sajátlag önálló csillag. — Alkalmazva immár mindezt az életben, teszem ezúttal csak az elemi tanitóra : kívánatosnak és eszmém szerint következetesnek fogom vallani, a tanítói testületnek fogalmát és az elemi tanítókra alkalmazóban, az elemi tanitók szakosztályát, vagy az elemi tanítói kart; kívánatosnak a tanítóknak tekintélyes — habár nem is hatóságias gyűlését; mert a hol külsőleg hatni kell, ott eddigé részint a világi, részint az egyházi hatóság által eszközölteti eszméjét a tanitó; de azért kívánatosnak fogom találni mégis — a gyülekezeten- vagy községenkinti, épen az egész gyülekezetből vagy községből kiszemelt oskolai választmányt, — mint oly hatót, minő az egyházi téren az egyházi választmányok, és itt a tanítónak engedném tökéletesen
