Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76

már előre is kérdelek, mint lehessen a tanodának felügyelője, vezetője és legelső szószólója — mert annak tartja magát a pap, —épen a leg- felekezetiesebb egyén úgy szólván az egyedüli felekezeti hivatalnok ?

Pest nov. 1-én 1847.

Folytatom elejtett és félbeszakasztott fonalamat. Az eddigi gyakorlat szerint, a tanitó állása mostohaság. Ez oly anyira igaz, hogy jóformán nem is tudja még vagy nem meri tudni az elemi — de tán más tanitó is — ha valljon világi, avagy egyházi-e az ő hivatala? Vannak, a kik amahoz, vannak a kik emehez, és ismét a kik egyikhez sem számítják, hanem a kettő között függőben hagyják ingani, mint a mágnestűt (délejtüt), a mely a két erősark között középen áll, de a melynek épen középen állása miatt folytonos rezgékeny mozgékonyságban kell lenni. Van esete, a midőn a tanitót a pap magához szereti vonni, sőt egész kerületek és egész esperességek is vannak hazánkban , a melyekben a tanitó az egyházi statushoz számittatik, annak sorozatában fordul elő, de természetesen mindig csak függelékül; és ismét van esete, a hol a kardos urakhoz számítják őt, részint mert ezek úgy kivánják, vagy mivel ő maga is oda hajlik, vagy netalán — mivel némely főrangúnak magát tartó pap nem is akarja, hogy e nyomott és alárendelt hivatalu egyén is az ő testületének ke- belezettje legyen. Gyönyörű állás, nemde? midőn az embernek erkölcsi érvényű és külső tekintélyű léte felöl szinte többnemü hatalom verseng, midőn azt mindegyik vonja, és mégis mindenik magátol újból eltaszitja. Itt táblabiróvá teszik a tanitót, midőn másfelől meg sem akarják engedni, hogy ő csak esperességi hivatalnok lehessen; másrészről pappá teszik, s a papi hivatal méltóságában továb viszik és emelik a suprensségig, sőt egyenesen mint tanitót is — jelesen a reformatus theologiai tanárokat — suprenssé is teszik, a midőn másfelől azt sem akarnák megengedni, hogy ő ahonoratiorokkal — satyri- kus egy szó az a honoratior — szavazhasson vagy maga ügyét maga vihesse feljebb, hanem szinte azt kivánnák, hogy ő kiskorúnak tekintetvén, csak papja vagy pátronusa által vihesse ügyét feljebb. No már hogy kell ezekből kigázolnunk ? Nekem, édes szivfelem, épen azért, mivel a tanitót mindenki vonzza ésegyiránt mindenki magátol el is taszkja, nem lehet más irányelvem, mint az, miszerint a tanitó mindkét félé, tökéletesen és egészben egyiké sem, hanem önnönmagánaktengelye. A tanitó mint tanitó, különséges hivatalnok, különséges egész működése reá bizott körében. En az igazságot a tanitónak tanítói testü- Jeties létében találom. De nem ordokint, a mely magát erkölcsileg eskü és külsőleg formaruha által különiti el, hanem csak eszmei együttlé- tes jelentőségkint, mint szellemet költő, szellemet terjesztő és szellemet fejlesztő hivatalnokság. A nevet magát akarnám tekintéllyé emelni, a névvel természetesen a voltat is. A tanitó, emberiségi hí-