Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76
vatalt tekintélyesitve, egyszersmind anyagilag is jobban biztosítanák, az ő személyét egyébnemü, hivatalos köréhez szorosan nem is tartozó teendők alól feloldanák, és a tanodát egy, a községnek legfel- világosodottabb szüléiből alakulandó bizottmány felügyelése alá helyeznék. Mivel mondom, ennek kellene első lépésöknek lenni, azért nem boldogulnak. Egy másik lépés, a mely még amazt is kell hogy megelőzze, vagy legaláb hogy vele egy időben történjék, az, hogy tanitókat-képzőintézetek felállítása által , hivatásból hivatalra képezhető tanítókat szerezni igyekezzenek. A borbély és vándorló legénytől vagy a kitiltott deák és kikopott szinésztöl ne is várjuk, hogy ő uj nemzedékünk számára olynemü elemi tanodát fog vezethetni — ha hogy aztmeg is nyitnék és kezébe adnók—a minőt a kor igényel, a haza szükségei, a protestantismus sürget és az emberiség óhajt. A hol nekünk valódian pályájára kiképezett tanítónk van, ott, ha hogy még az is hozzájárul, hogy hivatalából csak némileg is elélhet, ott azt tapasztaljuk, hogy elemi tanodája meglehetős jó kai’ban van és pedig anyival jobb karban, menyivel kevesebbet avatkozik annak igazgatásába a pusztán felekezeti hivatalnok. A beavatkozás itt igen sok tekintetből ártalmas. Ártalmas ugyanis azért, mert egyoldalú, a pap t. i. csak egy iránynak embere, mint már feljebb is mondám.— A tanoda pedig mindennemű emberi irányt képviselő és ahoz vezető intézet; ártalmas , mert a tanítónak tekintélyét ássa alá, amellyel nekie gyermekei előtt nevelési elvnél fogva bírnia kell, mondám, mi- kint ő a kis növendékek irányában az emberiség képviselője, s mikint az ő tanításának és nevelési vezérletének a gyermekekre nézve sikeres befolyása nincs és nem is lehet, mihelyt ő maga is úgy tűnik elő, mint másnak kényétől függő. Annak, kinek feladata a gyermeket szivltépzésben és elmederitésben vezetni, szabad embernek kell először magának is lennie. A szabad gondalkodásra és szabad cselek- ményi elhatározásra csak az lehet képes vezetni, ki maga is szabad. Ártalmas továbbá e beavatkozás azért, mert csak egyes embertől jő. A függésnek az a természete, hogy ha már függnünk kell, t. i. az erkölcsi működésben, inkáb szeretünk egész testületnek lenni alárendelve, mint egyes embernek. Az egyes ember gyakran kényszerül, ingadozó és változó indulatoktól, körülményektől és egyéb egyéni eseményektől magát indítani vagy elhatározni engedni, de nem úgy a testület. Kények és személyek dúlhatják az egyes embernek kebelét, de nem lehet, hogy az ok az egész községnek, vagy ha csak több egyénből vagy képviselőből álló választmánynak irányt adjanak, és ha adnak is, nem oly rögtöni itt az elhatározás és kivitel, mint netalán az egyes embernél, kivált ha még személye is anyi tekintéllyel és sért- hetlenséggel van körülpáncélozva, a menyivel magát a pap páncélozni szereti az alárendelt hivatalu tanító irányában. Ezen, de még más oknál fogva is vallanom kell általában, hogy biz a papi befolyás a tanitó működésébe nemcsak hogy nem jó, hanem ártalmas. Á pap hozzá van szokva, vén bűnösöket maga előtt szemlélni, és olyanoknak pa25 ri
